Adakozzunk!

Rettenetes csapás érte a Simor családot. A gaz Orbán-kormány, tekintve az ország siralmas pénzügyi állapotát, bérplafont léptetett életbe. Ez a bérmennyezet nem érintette a 30 ezer forintos nyugdíjakat, sem a pedagógusok nettó 100 ezrét, az orvosok nettó 160 ezer forintját sem, de a kívülállók nyugalmával verhetik a pénztárgépeket a pénztárosnők a hipermarketekben, ők örülnek, ha a kiböjtölt túlórapénzt kifizetik nekik. Nincs egyenlősdi, természetesen a kvalifikált munkát, az ország pénzügyeinek okos kezelését nem szabad átlagbérrel számolni. Azonban a 130 ezer forintos átlagbér úgy aránylik a nemzeti bank elnökének nyolcmillió forintjához, mint a vakondtúrás Khufu piramisához. Feszélyező, kínos, mondhatni ellenszenves. A Magyar Nemzeti Bank elnöke a magyar forint legfőbb őre. Lenne.
Simor András, akit Gyurcsány Ferenc nevezett ki, három dologgal borzolta a közvélemény idegeit. Az első, amikor kiderült, hogy nem nézi sokra saját országának pénzintézeteit, és ciprusi székhelyű offshore cégében tartja a pénzét. Utóbb Simor cáfolta, hogy ugyan ez nem offshore cég, kis buták, hanem onshore cég, amit véletlenül egy olyan európai uniós államban jegyeztek be, amelynek neve Ciprus. Hogy ez valahogy az adóelkerülést, bocsánat, -optimalizálást juttatja az emberek eszébe, az csak a rosszindulatnak tudható be. A másik nagy Simor-alakítás az volt, amikor már fuldokoltak a devizahitelesek a megemelt törlesztőrészletekben, akkor azt találta mondani, hogy hangosabban kellett volna az emberek tudtára adni a devizahitelek kockázatát. A kijelentés akkora cinizmusról tesz tanúbizonyságot, hogy már ezért megérdemelte volna a bankvezér a leváltását. A harmadik hangos botrány a nyolcmilliós fizetésből pattant ki. Nem is értem, hogy miként emésztik meg a máról holnapra élők, a megtakarításra képtelenek, a törlesztőrészleteket fizetni nem tudók, hogy az incifinci Magyar Nemzeti Bank incifinci elnökének több a fizetése, mint az amerikai jegybank elnökének. Nehéz is ezt felfogni, különösen annak fényében, hogy a magyar átlagpolgár már kétmillió forintot is krőzusi összegnek lát. Egy felmérés szerint amikor családokat kérdeztek, hány forint lenne álmaik fizetése, egyikőjük fantáziája sem ment túl 300 ezer forinton.
Az utóbbi években a bankok teljesen kiszakadtak az emberek reális világából. Kegyetlen, durva vérszívókká lényegültek át, akik nem a lakosságért, hanem saját profitjukért hajtanak. Jellemző, hogy mint hűséges ügyfél, ajándékot kaptam karácsonyra a bankomtól. Nem fogják elhinni mit: három papírlapot, hogy hajtogassak belőle origamit. Néhány hamis üveggyöngyre viszont az idén is számítok. Simor András nyolcmilliós fizetését az új kormányrendelet értelmében kétmillióra csökkentették. Simor máris fogadott prókátorokra lelt az Európai Központi Bank vezetésében, akik ultimátumot küldtek a magyar kormánynak, vagy viszszaadják az elnök nyolcmillióját, vagy pert indítanak a magyar állam ellen. Hűha. Ez aztán a fenyegetés, a jogvédők azt mondhatnák, ha mostanában is védenének jogot, hogy ez a legpofátlanabb beleszólás egy szuverén állam szuverén döntésébe. Nem az európai bank termeli meg Simor fizetését, hanem mi, az aránytalanul magas adóinkból! És nem mi akarunk neki nyolcmilliót adni, így hát Simor mehet a nemzetközi banklobbihoz meg azokhoz, akik minden pillanatban azon fenekednek, miként kéne kifektetni Magyarország nemzeti kormányát. Tekintve a helyzetet, tegyünk egy gáláns felajánlást: minden magyar nyugdíjas tíz forinttal segítse ki Simor Andrást, hogy megmaradjon a nyolcmilliója és teljen neki napi tejre és kenyérre. A magyar nemzet van olyan nagyvonalú, hogy kipótolja a kétmilliós alamizsnát.
Adakozzunk!