Bilincs, visszaélés, Sukoró

A szerződés aláírásakor Tátrai Miklós Veres János pénzügyminiszter felügyelete alatt tevékenykedett, aki mellett ott találhattuk a projekt akkori kormányzati felelősének számító gazdasági és fejlesztési minisztert, név szerint Bajnai Gordont.

Aligha vitatható, hogy a Sukoró mellé elképzelt, King’s City néven futtatott beruházás az ezredforduló utáni zűrzavaros évtized állatorvosi lovává vált. Ebben a korrupciótól bűzlő tranzakcióban szinte minden benne rejlik, ami miatt végzetesen megingott a magyar társadalom hite a baloldali politikai elitben. Pedig távolról sem a kaszinó terve kapcsán forognak kockán a legnagyobb összegek. A négyes metró kivitelezésének vagy a Margit híd felújításának gigantikus tíz- és százmilliárdjai mellett szinte eltörpül az az 1,327 milliárd forint, amelyet az előző kormány által kötött szerződés miatt az állam vagyonveszteségként kénytelen elkönyvelni. Némi merészséggel azon kijelentés is megkockáztatható, miszerint a Sukoró-botrányban senki nem fog találni olyan szimbólummá nemesedő tárgyat, mint amilyen a BKV körüli visszaélések híres-hírhedt nokiás doboza volt. Egyelőre maga a projekt sem valósult meg, köszönhetően annak, hogy a polgári oldal sajtója idejében feltárta a tényeket.
Adódik tehát a kérdés, hogy miért éppen ez a Velencei-tó melletti földterület kavart ekkora vihart a közéletben? A válasz korántsem olyan bonyolult. Az elmúlt napok egyik legfontosabb fejleménye a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. korábbi vezérigazgatójának, Tátrai Miklósnak, valamint Császy Zsolt egykori értékesítési igazgatónak az előzetes letartóztatása volt. Az ellenük felhozott vádak: jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, illetve az ebben nyújtott bűnsegédlet. E pillanatban még nem nyert bizonyítást, hogy vajon megalapozott-e a Központi Nyomozó Főügyészség indítványa, ám az mindenképpen megállapítható, hogy az előző két ciklus korrupciós ügyeinek felgöngyölítése újabb jelentős állomáshoz érkezett. Pedig Zuschlag János, Hunvald György vagy Hagyó Miklós jóvoltából már korántsem számít akkora meglepetésnek, hogy politikusokat gyanúsítanak bűncselekményekkel. Az az MSZP-s körökből reflexszerűen érkező állítás sem állja meg a helyét, hogy az egyre szaporodó őrizetbe vételek a Fidesz által elindított politikai bosszúhadjárat részét képezik. Zuschlag és Hunvald botránya a Gyurcsány-, míg a BKV-s végkielégítések ügye a Bajnai-kormány idején került az érdeklődés középpontjába, valamint az érintettek rendőrségi vagy ügyészségi kihallgatásai is akkor indultak meg. Tátrai Miklós ebből a szemszögből nézve tehát csak egyike azoknak a szocialista pártkatonáknak, akik végzetesen besározódtak a politikai szerepvállalásuk időszakában. Ráadásul a most őrizetbe vett vezérigazgató vesszőfutása sem most kezdődött, hiszen a nemzeti vagyonkezelő cég éléről még Oszkó Péter pénzügyminisztersége idején váltották le.
Tátrai esetében nem az őrizetbe vétel ténye jelenti az újdonságot, hanem valami egészen más. Kezdjük azzal, hogy az elszámoltatás folyamatában eddig sorra kerülő gyanúsítottak közül ő az első, aki pályafutása során magas kormányzati tisztséget töltött be, mivel 2006 és 2007 között a Pénzügyminisztérium államtitkára volt. Mindez azt jelenti, hogy az akkori tárcavezető, Veres János helyetteseként fontos szerepet töltött be a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikai irányvonalának meghatározásában. Az államtitkárság végül nem bizonyult hosszú életűnek, ám ahhoz éppen elegendő volt, hogy Tátrait úgy tartsák számon, mint az MSZP körüli szakpolitikusi gárda egyik meghatározó figuráját. Ezt követően került 2007-ben az MNV Zrt. élére, ahol két évet töltött el. Az itt nyújtott szakmai teljesítményét mi sem szemlélteti jobban, mint az a leváltásakor kiadott minisztériumi közlemény, amely szerint az általa vezetett szervezet működésével kapcsolatban már olyan mértékben halmozódtak fel a kifogások, amelyek miatt a pénzügyi tárca vezetése is tarthatatlannak ítélte a helyzetét. Valójában persze már tavaly nyáron sem lehetett kétséges, hogy a vagyonkezelő első embere a megannyi kisebb-nagyobb mulasztás, illetve törvénysértés gyanúját felvető döntés mellett a sukorói telekcserébe bukott bele. Amennyiben ugyanis a Bajnai-kormány minden számvevőszéki bírálat vagy ellenzéki kritika esetén azt a választ adja, amit Tátrai leváltásával produkált, akkor a miniszterelnöktől kezdve a segédfogalmazókig a teljes magyar államigazgatásnak távoznia kellett volna.
Tátrai egyébként imponálóan gyors karrierje ellenére nem tudott fajsúlyos politikai tényezővé válni. Személyében inkább egy jó adag karrierizmussal felvértezett hivatalnokot tisztelhettünk, aki mindig, minden körülmények között lojális volt feletteseihez, készségesen hajtva végre azok utasításait. Ebből viszont az következik, hogy akkor is egy felsőbb akaratnak kellett engedelmeskednie, amikor 2008 júliusában aláírta az ominózus csereszerződést, amelyben a Velencei-tó melletti hetvenhektáros terület az ingatlanbecslő által megállapított 1,818 milliárd forintnál 734 millió forinttal alacsonyabb értékűnek lett feltüntetve, az ellentételezésnek szánt albertirsai és pilisi ingatlanok pedig a tényleges forgalmi értéket jelentő 193 millió forintnál drágábban szerepeltek, mégpedig 593 millió forinttal. A különbözetek összeadása nyomán keletkező csaknem másfél milliárdos összeg természetesen köddé vált. Így viszont mindez nem tekinthető másnak, mint a magyar adófizetők zsebéből kilopott pénznek. Mert vajon milyen szavakkal lehetne minősíteni egy olyan kontraktust, ami néhány Pest megyei gyümölcsösért cserébe egy olyan öszszefüggő földterületet ad magánkézbe, ami a turisztikai szempontból kiemelten fontos Velencei-tó mellett terül el, és ahol történetesen egy közokirat-hamisítással és más törvénytelenségekkel vádolt üzletember, név szerint Joav Blum akar kaszinóvárost építeni? Ráadásul mindezt úgy teheti meg az említett befektető, hogy ehhez a kedvező jogi hátteret is megkapja, mivel a megbukott baloldali kormány kiemelten fontos nemzetgazdasági beruházássá minősítette a kaszinóváros felépítését.
A sukorói panama tehát nem csak Tátrai Miklósról szól, hiszen már említettük, hogy ő csupán az eminens végrehajtó szerepét játszotta el. A feltételezett értelmi szerzők személyét ma még persze csupán feltételezni lehet, lévén senkinek nincs arra joga, hogy egy folyamatban lévő ügyészségi nyomozással kapcsolatban bármiféle végkövetkeztetést felállítson. Így aztán marad a száraz tények közlése. Eszerint a szerződés aláírásakor Tátrai Miklós Veres János pénzügyminiszter felügyelete alatt tevékenykedett, aki mellett ott találhattuk a projekt akkori kormányzati felelősének számító gazdasági és fejlesztési minisztert, név szerint Bajnai Gordont. Kettejük fölött pedig nem más volt döntéshozó helyzetben, mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. A három érintett politikus Tátraival egyetemben 2008 májusában az Országház épületében személyesen is tárgyalt Joav Blummal a koncesszió ügyében. Sajnos erről a megbeszélésről szinte semmit nem sikerült kideríteni, lévén a részt vevő felek közül senki nem emlékszik semmire.
A vagyonvesztés körüli történések ügyészségi kivizsgálása jelenleg is folyamatban van, és remélhetőleg ki fog derülni a teljes igazság. Ha a nyomozás arra a megállapításra jut, hogy valóban a felülről történő ráhatás után árusította ki az MNV Zrt. vezetése a sukorói ingatlanokat, akkor végképp elkerülhetetlenné válik a dermesztő konklúzió levonása. A kormányzati utasításra végrehajtott, törvénytelenségek gyanújával körüllengett ingatlanügylet ugyanis nem jelent mást, mint hogy az ország felelős vezetői tudatosan, nyilvánvaló anyagi hasznot remélve elherdálták a rájuk bízott nemzeti vagyon egyik értékes darabját.
Márpedig ennél nagyobb botrányt elképzelni sem lehet.