Evés közben megy el az étvágy

Egyetlen soványka bronzzal a csengtui öttusa-világbajnokság éremtáblázatának a 11., utolsó helyén végzett a magyar válogatott, ilyen gyenge teljesítményre a közös férfi és női vb-rendezés 1993-as bevezetése óta nem akadt példa. (Külön a hölgyeknél korábban többször, az uraknál legutóbb 1978-ban szerepelt ennél rosszabbul, azaz maradt medál nélkül a magyar gárda.) Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány úgy látja, a pechek sorozata mellett főképp a mentális erő hiánya vezetett a csalódáshoz.

Világbajnoki éremtábla
1. Oroszország 2 1 1
2. Franciaország 2 1 –
3. Litvánia 1 1 2
4. Fehéroroszország 1 – –
Lengyelország 1 – –
(…)
11. Magyarország – – 1

Egy nappal korábbi érdeklődésünkkor így értékelte a magyar vb-szereplést: borzalmas, borzalmas, borzalmas… Most, a női váltó záró számának kilencedik helyét követően mennyiben módosul a véleménye? Még egy borzalmassal? – fordultunk azon melegében, a Kínában lezajlott öttusa-világbajnokság tegnapi befejezésekor Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitányhoz.
– Maradjunk annyiban, hogy amihez nyúltunk, az sz…rrá változott. Itt volt a végén például a női váltó, a lovaglásig a lányok szépen helytálltak, dobogós pozíciót foglaltak el. Aztán kihúztak egy gyenge lócsoportot, amelyikből az egyik lesántult, jött egy rossz tartalékló, ráadásul a koreaiak az első körben „befejeltették” őket, ezek után minket is kicsengettek, onnan már nem lehetett visszakapaszkodni.
– Nyilván mind az öt versenyszámnak megvoltak a maga gondjai, de a tény az, hogy emberemlékezet óta nem sikerült ilyen rosszul öttusázóinknak a világbajnokság.
– Talán az ősidőkben… Mondjuk a külön rendezett női vb-ken többször is, de az én időmben, vezetésemmel bizonyosan nem.
– Akadtak előjelei ennek a fiaskónak? A júliusi debreceni Eb-n például a fiúk hagyományos versenye rosszul sikerült, a lányoké és a váltóké viszont jól.
– Semmi előjelet nem tapasztaltam, viszont rendkívül húzós év volt az idei, nagyon sok verseny torlódott össze. Az Eb-t eredetileg június elejére terveztük, ám a berlini Világkupa-döntő és a futball-vb miatt át kellett rakni júliusra. Utána csak nagyon rövid kis pihenő jöhetett, majd Kasza Robi gyengélkedett nyolc napot, de kiheverte, Tóth Adrinak volt egy pár napos migrénje, nem kívánok ezekre fogni bármit is. Időben akklimatizálódtunk, persze az előfordulhatott, hogy az első, Kínában töltött napok fáradtsága a végére felhalmozódott. A lányokkal alapvetően így is elégedett lehetek, hiszen a célkitűzésnek megfelelően minden számban küzdöttek az éremért, az egyéni 7. és 10. vagy a csapat 4. helye elfogadható, a váltó lósorsolásáról pedig nem tehettek. Ráadásul nekik az Eb és a vb között a junior-világbajnokságon is helyt kellett állniuk, tényleg alig pihenhettek valamit.
– A férfiak viszont jóval gyengébben teljesítettek a reméltnél-vártnál. Lehet, hogy módosítani kell a szokásos „minden számban érem, közte egy arany” célkitűzésen?
– Valóban, a fiatal női csapat tagjairól rendre szolid várakozással nyilatkoztunk, laufot adtunk nekik rutintalanságuk miatt, a fiúk viszont hamar sikerekkel, jó eredményekkel váltották az előző generációt. Így az a kép alakult ki bennem, hogy kész csapat, kész versenyzők, magasabb lett az elvárás és az ő igényszintjük is. Lehet, hogy kicsit túllihegtük őket. Azért persze ne felejtsük el, hogy Marosi Ádám lába meghúzódott a selejtezőben, így utána végig állóvívást kellett folytatnia, nehogy tovább szakadjon, futásban szintén hátráltatta a sérülése. Persze a vb-n nem megsérülni kell, hanem teljesíteni.
– A világ élvonalát jelentő Európának rajtunk kívül sikerült is.
– A nehéz lómezőny azért alaposan megforgatta a papírformát, hosszú szünet után szereztek újra aranyat a lengyelek, a litvánok, a fehéroroszok, férfi egyéniben az idei Eb-döntősök közül tizennégyen kiestek, egy olyan orosz fiú nyert, aki még alig indult Világkupán, s most is kihagyták a csapatból. Általánosságban tovább nőtt a záró „kombájn” szerepe, megbomlott az öttusa számonkénti egyensúlya.
– Akkor előfordulhat, hogy még nagyobb teret kell szentelni a lövészet-futás kombinációjának a felkészülés során? Mert nyilván szükséges valamin változtatni a hasonló kudarcok elkerülése érdekében, két évvel a londoni olimpia előtt.
– Ebben a helyzetben generálisan kell elgondolkodni arról, követtünk-e el hibát, s ha igen, hol. Állítom, nem voltak a mieink rossz formában, keményen dolgoztak, hiszen nincs közöttük lógós, inkább arra kell figyelni, nehogy eggyel többet edzzenek. S bár rendesen ráfeküdtünk a kombájnra, kiderült, hogy folyamatosan nem tudjuk magas szinten megcsinálni. Igaz, még a nemzetközi társaság többsége sem, ezért olyan nagy a fluktuáció az élmezőnyben. Ennek, a vb-n történtek ellenére, az idei tizenhat verseny alapján a tagjai vagyunk, ám erősödnünk, stabilizálódnunk kell. Többek egyszerre mutatott gyengébb formájából kezdek arra következtetni, hogy fejben, mentálisan voltunk most kevesek.
– És számosságban? Hiszen például gyakorlatilag négyen alkotják a tág férfiválogatottat.
– Ám jövőre Demeter Bence mindenképpen beszáll közéjük. A minőségi utánpótlással nincs baj, a mennyiségivel inkább, de ez nem csak a mi gondunk. A mai válogatottak még legalább nyolc évig tudnak versenyezni, addig alájuk tudjuk építeni a fiatalokat. Kérdés persze, nekem lesz-e benne szerepem, elvégre előfordulhat, hogy egy ilyen vb után az elnökség megköszöni a munkámat…
– Inkább elfeledné Csengtut, vagy kitűzné az eredménysort a faliújságra, örök tanulságul?
– Ahogy említettem itt kint valakinek, evés közben megy el az étvágy. Jöttek a pofonok sorban, semmi sem sikerült, úgyhogy azt mondom, felejtsük el a vb-t. Úgyis sorjáznak új feladatok, jövőre például már az olimpiai kvalifikáció.