A nemzeti lobogó napja után ma függetlenné válásának évfordulóját ünnepli Ukrajna. Egy ország szuverenitását azonban manapság már nem tankok és rakéták veszélyeztetik, sokkal inkább a kiszolgáltatottság a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek vagy egyes országok gazdasági térnyerése. Erősen sérülhet az a bizonyos szuverenitás, ha egy ország, mint például az elmúlt években Ukrajna, gazdasági-politikai helyzete megrendül, és így kiszolgáltatottá válik. Milyen erős ma Kijev érdekérvényesítő képessége?
– A már 2008-ban kezdődött válság természetesen elérte Ukrajnát is, a problémát azonban inkább az egyébként is alacsonyabb általános szint, illetve az ezzel párhuzamosan mélyülő politikai válság jelentették. A gazdasági válság ugyanis sajnálatos módon egybeesett a választásokkal, így az ilyenkor szokásos politikai lépések nem voltak összhangban a valós helyzettel. Az új kormány megtette a fájdalmas, ám elengedhetetlen megszorításokat, amelyek az IMF-hitel feltételei voltak. Egyébként ezeket a lépéseket a Nemzetközi Valutaalap nélkül is meg kellett volna tenni. Közben a receszszió enyhülésével megindult az Ukrajna számára oly fontos acélexport, így az iparban már 12 százalékos az emelkedés, míg a GDP növekedése hatszázalékos. Természetesen a tavalyi alacsony bázishoz képest.
– Az ország konszolidálása felé tett elengedhetetlen lépés volt a politikai stabilitás megteremtése. Az ellenzék most tapasztalható meggyengülése ugyanakkor mindig felerősíti a demokráciáért aggódók hangját. Kell-e ma félteni az ukrán demokráciát?
– Ukrajnában mindenki félti a demokráciát. De ne felejtsük el azt sem, hogy korábban meg mindenki a kialakult politikai bizonytalanság miatt kritizálta Ukrajnát. Jelenleg a kormány és a parlament egyfelé húz, megvan a stabil többség, s bár az elnök pártsemleges, de természetesen támogatja a Régiók Pártját, amelyet megválasztásáig vezetett. Ugyanakkor valóban hangoztatják a hatalomkoncentráció veszélyét. Ezért továbbra is az alkotmány módosításán gondolkodunk, illetve olyan reformokat kívánunk foganatosítani, hogy ez ne következhessen be.
– S hova tegyük akkor a sajtó elhallgattatásáról, a rá nehezedő nyomás növekedéséről felröppent híreket?
– Olvasson bele az ukrán sajtóba, s meggyőződhet arról, hogy a lapok azt írnak, amit akarnak. Tele van kritikus cikkekkel, a tévék pedig bíráló megszólalásokkal. Kétségtelen, hogy történt egy-két szerencsétlen eset, de szó sincs cenzúráról, sokkal inkább egy kampányról, amit felkapott a sajtó.
– Azért kétségtelen, hogy az ellenzéki csatornák mintha hangtompítót tettek volna fel, bár ez részben mindenképpen a tulajdonos oligarchák helyezkedésével, nemegyszer átállásával magyarázható…
– Ha valaki Ukrajnában a sajtó szabadságának korlátozásáról beszél, akkor én azt mondom, hogy azt nem a hatalom korlátozza, hanem egyes tulajdonosok befolyásolják saját csatornájukat.
– A másik népszerű téma a világsajtóban Ukrajna külpolitikai irányváltása, amelyet alátámasztani látszik, hogy hivatalosan sem célja az országnak a NATO-tagság. Más történések kontextusában mindezt egyfajta kelet felé fordulásként, avagy inkább az eddigi egyoldalú politika kiegyensúlyozásaként értelmezhetjük?
– Ukrajna nem váltott irányt a külpolitikában. A NATO-val szemben kétségkívül van bizonyos viszszafogottság. Mivel a lakosságnak a többsége nem támogatja a tagságot, e hangulat megváltozásáig nem lehet szó a belépésről. Most az új kül- és belpolitikai irányvonalat meghatározó törvény Ukrajna blokkokon kívüli státusát tartalmazza. Ez ma megfelel a kialakult biztonsági helyzetnek. Ugyanakkor az együttműködés a NATO-val folyamatos, amelyet jelez a most befejeződött közös hadgyakorlat is a Fekete-tengeren. Az Egyesült Államok továbbra is stratégiai partner, de az ukrán külpolitika első számú prioritása az Európai Unió. Ez a tény és a közelgő magyar soros elnökség még inkább felértékeli a kétoldalú kapcsolatokat is. Szeretnénk egyeztetni azokat a közös lépéseket, amelyeket foganatosítani tudunk Ukrajna EU-tagságával kapcsolatban, gondolok itt elsősorban a vízummentességre, illetve a szabadkereskedelmi zóna megteremtésére. Biztos vagyok abban, hogy Magyarország támogatni fogja e célkitűzéseinket. Ki kell használnunk, hogy jövőre két leginkább baráti viszonyt ápoló szomszédunk elnököl Európában. Ami pedig Oroszországot illeti, az a tény, hogy most normális a kapcsolat, megfelel a stratégiai partnerség fogalomnak. Már megbocsásson, amikor az abszurditásig elmérgesedett a viszony, az normális helyzet volt?
– Szóba jött már a kétoldalú viszony, amelyet az elmúlt években megterheltek az erőltetett ukránosítás miatt a Kárpátalján élő magyar kisebbség oktatását, így megmaradását is érzékenyen érintő problémák. A középpontban az érettségi állt, amely a román, a szlovák vagy a szerb gyakorlattal ellentétben csak az állam nyelvén vált lehetővé. Az új kormány megértve a kisebbségi panaszokat, visszaállítja az európai standardokat. Ezek a politikai döntések mikor lesznek érzékelhetők a gyakorlatban is? Megszűnik-e például az az anomália, hogy magyar szakra más nyelveken kell felvételizniük a diákoknak?
– Az elmúlt években kétségtelenül erősödött a kormány figyelme az ukrán nyelv iránt. De a probléma nem az ukrán nyelvvel volt, hanem magával az oktatási programmal. A magyar gyerek ugyanis nem tudja olyan jól elsajátítani, így az érettséginél vagy az egyetemi felvételinél hátrányos helyzetbe kerül. Ezen a helyzeten kell változtatni. Az idén már a kisebbségi nyelvekre is le voltak fordítva az érettségi vizsga kérdései. Ezt még meg lehet tenni, de az egyetemen már gond lesz. Új módszereket kell kidolgozni ahhoz, hogy a gyerekek egy magyar iskolában is úgy elsajátítsák az ukrán nyelvet, mint egy ukrán. Ha a beregszászi főiskolára megy, akkor nincs gond, mert magyarul tanul tovább, de ha más irányban akar érvényesülni, akkor Kijevbe, Lembergbe kell mennie, ahol viszont nem bírja a versenyt. Szakmai, s nem politikai kérdésről van tehát szó. Az új hatalom kinyilvánította a kérdésben politikai jóindulatát, s egyenlő esélyeket kíván a továbbiakban is teremteni, ugyanakkor nem mond le arról, hogy a magyar gyerekek is tisztességesen megtanuljanak ukránul.
– A másik lehetséges ütközési pont, hogy a magyar kormány a világ több más országához hasonlóan megteremtette a kettős állampolgárság intézményét, amelyet viszont az ukrán alkotmány kizár. Lehet-e ez a helyzet kihatással a kétoldalú kapcsolatokra?
– A hivatalos álláspontot az alkotmány rögzíti. Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárságot. Tény, hogy ez az intézmény a világban nem ritka, csak azok az országok, ahol elismerik, nincsenek olyan helyzetben, mint Ukrajna. Gondoljon csak bele, él itt egy 8-10 milliós orosz kisebbség. Tehát itt nem a magyar kisebbség jelenti a problémát. Konzultálni fogunk a magyar féllel, amely szintén nyitott erre. Azoknak az ukrán állampolgároknak, akik a magyar állampolgárságot fel akarják venni, számolniuk kell azzal, hogy az ukránról le kell mondani. De nem is ezen kellene gondolkozni, mivel az emberek pragmatikusan közelítenek a kérdéshez, s talán nem is igazán a magyar állampolgárság kell nekik, hanem az útlevél, amivel nyugodtan tudnak utazni. Ha azonban vízummentes lenne az utazás, ez a kérdés sem merülne fel olyan élesen.
– Mindkét ország kifelé tart a válságból. Milyen új lehetőségeket teremt ez a gazdasági együttműködésre?
– Lassan itt lenne az ideje annak is, hogy elsősorban ne politikai, hanem a gazdasági kérdések domináljanak a két ország kapcsolatában, s bízom benne, hogy a dolgok errefelé is haladnak. A kétoldalú kereskedelem ugyan megsínylette a válságot, de a trend itt is pozitív, megindult a növekedés. Ez nagyon fontos, jó lenne azonban a befektetések terén előrelépni. A hagyományos területek, így az élelmiszer- és a gyógyszeripar mellett jó lehetőségek vannak e téren a közlekedési és az energetikai infrastruktúra terén. Jó példa e tekintetben az Euro-2012 kapcsán kibontakozó lengyel–ukrán együttműködés. Ilyen lehetne magyar–ukrán vonatkozásban az oly sokat emlegetett, de a szavak szintjén megrekedt Záhony–Csap környéki szabadkereskedelmi zóna és közlekedési csomópont, amely a széles nyomtáv, avagy ellentétes irányban a keskeny nyomtáv meghoszszabbításával a kelet–nyugati áruszállítás fontos állomása lehetne, de új perspektívákat nyújthatna a személyforgalomban is. Erre mutatott irányt a Kárpát Expressz néven újraindult kezdeményezés.
origo.hu
Mohács, Berlin, Szent István – Évszámok, amiket illene tudni
