A dualizmus korának nagy negyvennyolcas–hatvanhetes közjogi vitája folytatásának tekinthető a kora Horthy-korszak legmegosztóbb kérdése körül kialakult nézeteltérés. Míg az 1918-ban trónjától megfosztott, majd 1920–21-ben a hatalomtól távol tartott IV. Károly királyt a legitimisták vissza akarták helyezni jogaiba, addig a szabad királyválasztók olyan uralkodó választását támogatták, aki nem a Habsburg-család leszármazottja. A jogi természetűnek látszó vitát azonban a felszín alatt történelmi, politikai és kulturális, világnézeti, sőt felekezeti ellentétek határozták meg.
IV. Károlyt, az utolsó Habsburg uralkodót 1916 decemberében koronázták magyar királlyá. Az első világháború utolsó hónapjainak zavaros légkörében a magyarországi ügyek intézésére homo regiust nevezett ki Habsburg József főherceg személyében. A „király embere” 1918. október közepén Károlyi Mihály helyett Hadik Jánost nevezte ki miniszterelnöknek – nyilván ez is hozzájárult a nem sokkal később megalakult Magyar Nemzeti Tanács Monarchia-ellenes nézeteinek kialakulásához. A Szent István kora óta fennálló apostoli Magyar Királyság államformáját az őszirózsás forradalom akarta először eltörölni. A több mint kilencszáz éves magyar királyság intézményét a baloldali, radikális és republikánus eszmék alapján álló forradalmi rendszer ingatta meg. Ám a király is bizonytalankodott jogait és cselekvési lehetőségeit illetően. IV. Károly 1918. november 13-án az ausztriai Eckartsauban kiadott nyilatkozatában egyoldalúan és ideiglenesen lemondott a „magyarországi államügyek viteléről”, és kinyilvánította, hogy előre elismeri a magyar nemzet által majdan választott államformát. A királyi dokumentum azonban sem formai, sem tartalmi szempontból nem volt érvényes jogforrás – mondja Szabó István jogtörténész, tanszékvezető (PPKE JÁK). Majd hozzáteszi, hogy mivel Károlyiék forradalma illegitim aktusnak minősült, így a rá következő események sem értelmezhetők a megelőző alkotmányos rend keretei között. Három nap múlva a képviselőház kimondta feloszlását, a főrendiház pedig ülései berekesztését. November 16-án a Magyar Nemzeti Tanács ideiglenes alkotmányozó nemzetgyűléssé alakult, és kikiáltotta a népköztársaságot. Vagyis nemcsak detronizálták a Habsburgokat, hanem a királyságot is megszűntnek nyilvánították. Speidl Zoltán újságíró (PPKE BTK) szerint mindez várható volt, hiszen ekkorra már széthullott az Osztrák–Magyar Monarchia, köztársaságok alakultak körülöttünk, és a háborús vereséget sokan a dinasztia nyakába igyekeztek varrni.
A kommunisták Károlyiéknál is tovább mentek: az 1919. március 21-én megalakult Forradalmi Kormányzótanács bevezette a proletárdiktatúrát, a Tanácsköztársaság április 3-án ideiglenes, írott, kommunista tartalmú alkotmányt proklamált. Az 1919. augusztus eleje és 1920. február vége közötti időben hivatalosan tisztázatlan volt Magyarország államformája. Az augusztus 6-án puccsal hatalomra kerülő Friedrich-kabinet még bizonytalankodott az államforma meghatározásában, ám az egymással is vitában álló ellenforradalmi csoportok közül egyik sem vitatta azt, hogy Magyarország államformája ismét a királyság kell hogy legyen. Az 1920 elejei választásokat követően összeülő nemzetgyűlés legfőbb feladata az ország államformájának meghatározása és az ideiglenes államfő megválasztása volt. A két szakértő egyetért abban, hogy noha az antant egyenesen a köztársaság törvényesítését kívánta, az ország közvéleménye és a politikai elit előtt nem volt kérdéses, hogy visszaállítják a királyságot. IV. Károlyt viszont nem hívták vissza, pedig a kisgazdák királyválasztó szándékával szemben a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) képviselői inkább karlista irányba húztak. Így az ellentéteket áthidalva az uralkodó akadályoztatásának idejére ideiglenes, korlátozott jogosultsággal rendelkező és a magyar történelemből korántsem ismeretlen kormányzói tisztséget vezettek be. Horthy Miklós végül március elsejei megválasztása után negyed századig állt államfőként Magyarország élén.
Speidl kutatásai szerint a királykérdés körüli perlekedés 1920 tavaszától éleződött ki, ahol az egyik oldalon hangadó a katolikus, nagybirtokos arisztokrácia és a dualizmus rendszerét pozitívan szemlélő értelmiség volt, a másik oldalon pedig a református kisbirtokosok politikai képviselői és a jobboldali radikalizmus alakjai jutottak szóhoz. Szabó abban látja a vita magját, hogy a legitimisták szerint a XVIII. században elfogadott Pragmatica Sanctio egyik fele, azaz a Monarchia oszthatatlansága 1918-ban valóban megsemmisült, viszont ez nem vonta automatikusan maga után a dokumentum másik felének érvényvesztését, amely a magyar trónöröklési rendre vonatkozott. Ez utóbbi egyértelművé tette, hogy a törvényes uralkodó továbbra is a háború alatt megkoronázott Károly, halála után pedig fia, Ottó a trónörökös. Ezzel szemben a szabad királyválasztók szerint a Habsburg Birodalom megsemmisülése együtt járt azzal, hogy a dinasztia elveszíti Magyarország feletti uralmát is. A legitimisták tehát 1918 után is Habsburg Károlyt tekintették magyar királynak, felfogásuk szerint ugyanis a forradalom nem fosztotta meg trónjától, hiszen a magyar alkotmányjogi hagyomány nem ismeri sem a király lemondását, sem az uralkodó detronizálását. „IV. Károly király jogát nem szüntette meg a forradalom ereje sem” – írta Molnár Kálmán jogász, hiszen „a magyar alkotmányjog nem ismeri a trónfosztás lehetőségét. Alapelv, hogy a király személye szent és sérthetetlen.” Ezzel szemben a korábban szélsőbalos függetlenségi Polónyi Dezső szerint a Habsburg-család négyszáz éven keresztül kegyetlenül elnyomta a magyarokat, Kmety Károly pedig azt bizonygatta, hogy 1918 után a nemzetre visszaszállt a királyválasztás joga.
IV. Károly első, 1921. március vége és április eleje közötti restaurációs kísérlete kudarcba fulladt, mivel Horthy nem adta át neki a hatalmat. De második, 1921. októberi „királypuccsa” sem sikerült, hiszen csapatait a budaörsi csatában megállították. A királyi párt ezt követően antantnyomásra Madeira szigetére szállították, a nemzetgyűlés pedig november elején elfogadta a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló törvényt, amelyet Andrássy Gyula „szégyenparagrafusnak”, Apponyi Albert pedig „forradalmi lépésnek” nevezett.
A Horthy-korszak legélesebb közjogi vitájával, a legitimisták és a szabad királyválasztók nézeteltérésével foglalkozik hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Megrázó képeken az alsónemesapáti buszbaleset helyszíne
