Tony Blair késő bánata

Megjelentek Tony Blair volt brit kormányfő emlékiratai tegnap.   A kötet, amely élesen kritizálja Gordon Brownt és közvetve a Munkáspárt elnöki posztjára esélyes bizalmasát, Ed Milibandot, alig egy hónappal a párt elnökének megválasztása előtt jelent meg. Elemzők szerint Blair így próbálta meg segíteni saját pártfogoltját, Ed testvérét, David Milibandot.

Tony Blair most közzétett emlékirataiból kiderült, hogy bár egy alkalommal sírva fakadt a veszteséglista láttán, a volt miniszterelnök sohasem bánta meg, és most is helyesnek ítéli az iraki háborúval kapcsolatos 2003-as döntését. Blair könyvének azonban egészen más a jelentősége, már csak megjelenése időzítése miatt is. A Munkáspárt, mint elvesztett választások után mindig, meghasonlott önmagával, és ennek az egyre élesedő küzdelemnek a célja, ki szerzi meg a Gordon Brown volt kormányfő távozása után megüresedett pártvezetői tisztségért. Az új vezetőt ebben a hónapban választják meg, és a harc nemcsak személyek, hanem irányzatok között is folyik, és külön érdekessége, hogy az általában legesélyesebbnek tartott két vetélytárs, David Miliband volt külügyminiszter és Ed Miliband egykori környezetvédelmi miniszter testvérek. A két fivér ennek ellenére két egymással ellenkező politikai irányt követ. David a Blair-féle „Új Munkáspárt” híve, míg Ed vissza akar térni a Blair előtti, Brown által képviselt értékekhez. Blair emlékirataiban nyíltan kampányol David Miliband mellett, amikor azt írja, Brown nemcsak merev és lobbanékony személyisége miatt vesztette el az idei választást, hanem sokkal inkább azért, mert mindinkább letért a szociáldemokrata, más néven „új munkáspárti” ösvényről, és a szocializmus útjára lépett.
Könyvében kitér arra, hogy sokan mindig álcázott konzervatívnak tartották, sőt elismeri, hogy gazdaságpolitikai felfogása sokban egyezett és egyezik a konzervatívokéval, de társadalompolitikai kérdésekben mindig baloldali érzelmű volt. Ami a jelenlegi kormánykoalíciót illeti, Blair úgy véli, hogy a Munkáspárt hibát követ el, ha támadja a Cameron-kormány kényszerű takarékossági politikáját, még akkor is, ha ez a politika óhatatlanul fájdalmas a választóknak.
A volt brit kormányfő nem kíméli egykori szövetségesét, majd későbbi ellenfelét, Gordon Brownt sem. Az összeférhetetlenségig nehéz munkatársnak, veszedelmes összeesküvőnek festi le, aki ragyogó képességei ellenére sem tud uralkodni érzelmein és indulatain. Blair szerint az utolsó egy-két évében már csak azért tartotta meg a kormányban, mert el akarta kerülni, hogy nyílt lázadást szervezzen ellene. Sőt az emlékiratok szerint miniszterelnöksége utolsó éveiben is egyre többet ivott, de csak azért, mert Brown igen nagy nyomást gyakorolt rá, és így oldotta a stresszt. Szintén utódjára fogta korrupciós ügyének kirobbanását is. Szerinte a nyugdíjreformját akarta így megakadályozni akkori pénzügyminisztere. A volt munkáspárti miniszterelnök könyve már hetekkel tegnapi megjelenése előtt közbeszéd tárgya volt, miután Blair közölte, a könyv teljes bevételét egy brit fegyveres erők veteránjait segélyező szervezetnek ajánlja. Több elemző szerint így akar könnyíteni lelkiismeretén.