Előzetesen néhány szóban a konkrét ügyről. A meccsen tapasztalt rendbontások miatt a fegyelmi bizottság a mindkét klubra kiszabott egymillió forintos pénzbírság mellett elrendelte, hogy az Újpestnek soron következő két bajnoki mérkőzését zárt kapuk mögött, szurkolók nélkül kell megrendeznie. A lila-fehérek azzal védekeznek, mindent megtettek a biztonság érdekében, ezért méltánytalannak és túlzónak tartják a határozatot, ami ellen ezért fellebbeztek. Az újpestiek magyarázkodását, miszerint lehetetlen kiszűrni a különféle pirotechnikai eszközök becsempészését a stadionba, továbbá a rendzavarás a gyermekes családokat sem akadályozta meg a szórakozásban, nem kell teljesen komolyan venni. Ettől még eleven a kérdés: Meddig terjed a klubok felelőssége? Kizárólag csakis az ő feladatuk, hogy kiszűrjék és kitiltsák a rendbontókat?
– Természetesen érdemes elgondolkozni azon, hogy a rendőrség és a bíróság a probléma súlyának megfelelően viszonyul-e a kérdéshez, ám ez nem mentesíti a klubokat a saját felelősségük terhe alól. Elfogadom, nem lehet minden egyes petárdát a beengedésnél elkobozni, de az ominózus találkozón nem erről volt szó. A pirotechnikai eszközök olyan arzenálját vonultatták fel a szurkolók, ami alapján nem kétséges, a biztonsági szolgálat nem végezte jól a dolgát. Az újpestiek is elismerték, a nagy tömeg miatt csak szúrópróbaszerű ellenőrzést végeztek, aminek láthattuk az eredményét. A klubok előszeretettel mutogatnak a rendőrségre és a bíróságra, miközben a legritkábban hallhatunk arról, hogy a rendezvényeikről kizárnák az oda nem valókat – felelte az érdeklődésünkre Retteghy István.
Ne higgyük, hogy a fegyelmi bizottság tagjai elefántcsonttoronyból figyelik az eseményeket. Ők is tisztában vannak azzal, ami futballberkekben közismert: a klubok ismerik a bajkeverőket, mégsem tiltják ki őket. Hogy miért? – Ez számomra is rejtély – jelentette ki doktor Retteghy. – Ám nem csupán ezért nincs szemernyi lelkiismeret-furdalásom sem a büntetések meghozatalakor, noha magam is futballrajongó vagyok. A stadionokban a mérkőzéseken mint nyilvános rendezvényeken a szervezőknek objektív a felelősségük.
Magyarországi gyakorlat, hogy a szurkolók és a biztonsági szolgálat között ugyan nehezen megnevezhető, de mégis kimutatható a kapcsolat. Elegendő a 2009 nyarán az Albert Stadionban lejátszott Ferencváros–Hertha felkészülési mérkőzésre gondolni, ahol állítólag a korábbi biztonsági szolgálat leváltott emberei keltettek botrányt annak demonstrálásaként, hogy nélkülözhetetlenek, hiányukban lehetetlen rendet tartani. A sokat emlegetett angliai gyakorlatnak éppen az az egyik eleme, hogy a biztonságiak és a szurkolók között nincs átjárás.
Sok országgal összehasonlítva pedig az a legfontosabb ismérv, hogy Angliában külön törvény szabályozza a stadionokban és (egész pontosan háromszáz méteres) környezetükben tetten érhető kihágásokkal szemben alkalmazható szankciókat.
– Létezhet olyan törvényhozói akarat, amely bizonyos bűntetteket, példaképpen a kegytárgyak ellopása, a sírok megrongálása tartozik ide, kiemelten kezel. A magyar jogrendben a rendbontás fogalmát éppen a nyilvános rendezvényeken elkövetett bűncselekmények elbírálása érdekében alkották meg. Ebbe a körbe tartoznak a labdarúgó-mérkőzések is – ezt már Borbély Zoltán jegyezte meg.
Majd statisztikai adatokat sorolt, amelyekből első olvasatra arra a következtetésre juthatunk, a futballhuliganizmus mégsem társadalmi szintű probléma. 2005-ben 18, 2006-ban 8, 2007-ben 16, 2008-ban 3, 2009-ben pedig 10 esetet rögzítettek, amikor a rendőrségnek rendbontás miatt kellett eljárnia, ezek közül csak egyben szabott ki a bíróság letöltendő szabadságvesztést, miközben a garázdaság minden évben tízezer körüli nagyságrendet mutat.
Ám az is téves következtetés, hogy a gond elhanyagolható. A rendőrség ugyanis „megszokásból” rendbontás esetén is garázdaság miatt jár el. Talán azért, mert a rendbontás tényállása túl speciális.
S itt rátérhetünk arra a „mulasztásra”, amit a klubok kérnek számon a rendőrségtől és a bíróságtól. Nevezetesen, hogy a rendőrség nem állítja elő a rendbontókat, a bíróság pedig nem ítéli el őket. Ezzel kapcsolatban futballberkekben tartotta magát az a tévhit, miszerint a jelenlegi törvények erre nem is nyújtanak lehetőséget, amit éppen az Újpest–Ferencváros mérkőzés ürügyén Borbély Zoltán oszlatott el a nyilvánosság előtt.
Az intézkedő hivatalos személy elleni erőszak kettőtől nyolc, ha ezt csoportosan vagy felfegyverkezve követik el, akkor öttől tíz, a csoportos garázdaság öt évig terjedő, letöltendő szabadságvesztéssel büntethető. Borbély Zoltán sem az elszigetelt kívülálló pózából tekint a problémára, ezért óvatosan fogalmaz:
– A futballbarátok tudják, hogy egy meccsnek különös a lélektana. Ezen belül is jól ismert az a tipikusnak is mondható szurkoló, akiben kettős én lakozik. A hétköznapokon törvénytisztelő életet él, a mérkőzések hevében azonban kivetkőzik önmagából. Nem vagyok biztos abban, hogy ha több ilyen ember összeverődik, s tegyük fel, feltép egy műanyag széket a lelátóról, netán a játéktér felé hajítja, azokkal szemben ugyanazt a büntetést kell alkalmazni, mint például az erőszakos közösülést, a rablást elkövetőkkel szemben, amely bűncselekmények esetén szintén a kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés kiszabása az irányadó.
Borbély Zoltán óvakodik attól, hogy beleszóljon a bíróság munkájába, ám úgy gondolja, a hosszabb időtartamú, de felfüggesztett büntetéssel szemben a rövidebb, néhány hónapos, de letöltendő szabadságvesztésnek nagyobb lenne a viszszatartó ereje. Retteghy István egy harmadik megoldással áll elő, a büntetésnek szerinte sem kell súlyosnak lenni, nem is kell egyből letöltendőt kiszabni, ám a felfüggesztés tartama legyen hosszú, akár többéves. Ha valakit egyszer így elítélnek, az százszor meggondolja, hogy kockáztassa a felfüggesztés eltörlését, az eredeti büntetés életbe léptetését – érvel a fegyelmi bizottság elnöke, aki civil hivatását tekintve büntetőügyvéd. Borbély Zoltán pedig ügyész – ami a kettejük közötti csupán elvi véleménykülönbségben is tükröződik.
Abban azonban nem lehet vita, hogy szükség van szankciókra. Ám ahhoz, hogy valakit el lehessen ítélni, elő is kell állítani. Általános, így Magyarországon is megfigyelhető gyakorlat, hogy mérkőzés közben a rendőrök csak a legritkább esetben nyomulnak be a nézőtérre, megelégszenek a viszonylagos rend helyreállításával. Intézkedésük ugyanis – pszichológiai jelenség – még hevesebb reakciót válthat ki. Külföldön, állítják a szakemberek, a rendőrök kamerák segítségével azonosítják a rendbontókat, nyomon követik a mozgásukat, majd még a stadion zárt területén belül előállítják őket. Ami ha megtörtént, a bíróság szükség esetén gyorsított eljárás keretében ítélkezhet.
– Az azonosítás és az előállítás rendőri szakmai kérdés, nem vagyok hivatott arra, hogy ebben véleményt mondjak. Ám úgy gondolom, a magyar rendőrség kellően képzett, rendelkezésére állnak a technikai eszközök, hacsak nincs kimondott akadálya, végre tudja hajtani ezt a feladatot – így Borbély Zoltán.
S hogy mikor hajtja végre? Esetileg egyetlen rendőrparancsnok sem szívesen vállalja magára ennek az ódiumát. Tudomásunk szerint a Belügyminisztériumban dolgoznak egy intézkedési terv megalkotásán. Az MLSZ-nek is érdeke, hogy rend legyen a stadionokban, Borbély Zoltán reméli, hamarosan tapasztalható lesz a munkájuk eredménye.
A labdarúgás szemszögéből nézve persze az lenne az igazi eredmény, s ezzel minden érintett egyetért, ha az Újpest– Fradi egyszer a pályán és a lelátón egyaránt élménnyel szolgálna.
origo.hu
Tragédia Gödöllőnél: családapával végzett, majd elsétált a cserbenhagyó autós
