A vadász és a csemete

Nekem ugyan attól semmivel sem lesz jobb, hogy Benedek Fülöpöt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkárát jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanújával kapcsolatosan előzetes letartóztatásba helyezték és valószínűleg tömlöcbe vetik, ahol hozzácsapják még azt a másfél évet is, amit tavaly róttak ki rá felfüggesztve, hivatali visszaélés miatt. Továbbmegyek, alaphangon az sem ugrasztana ki a bőrömből, ha Gy. Ferencet is lesittelnék, esetleg Sukoró, vagy éppen emberiesség elleni bűntettek, netalántán bármi más miatt. Mert ettől még nem süt rám jobban a nap, nem lesznek egészségesebbek a gyermekeim és nem lesz olcsóbb a pacal. Az igazságérzet persze egy másik dolog, és hogy egy Szabó Dezső-i gondolattal éljünk, az igen fejlett a magyar népet alkotó egyedekben.
Benedek Fülöppel például az a baj többek között, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. korábbi vezérigazgató-helyetteseként a gyanú szerint 2005 és 2007 között jogtalanul szervezett meg reprezentációs célú protokollvadászatokat. Na most ez a kecskére káposztát tipikus esete, tekintve, hogy egy ilyen társaság már a nevéből adódóan azért lett kitalálva, hogy a jó gazda gondosságával kezelje a magyar nemzet vagyonát és nem azért, hogy a főnökök mezei nyulakat inzultáljanak a haverjaikkal. A pszichés részét persze értem, ezeknek az embereknek szilárd meggyőződésük, hogy egyenlőbbek a többieknél, különös anyagból gyúrták őket és ehhez hozzátartozik a vadászat, úgy is mint társadalmi érintkezési forma. Előjog, ami jár nekik, évtizedek óta, attól függetlenül, hogy éppen milyen színekben versenyeznek és hogy tekintetüket Moszkvára, Washingtonra vagy éppen Brüsszelre szegezik. És biztosak benne, hogy ez valami rendkívül elegáns dolog és jól is áll nekik, mint Biszku Bélán a teniszgatya.
Egy másik vádpont szerint a Nagy Vadász 2006-ban közreműködött abban, hogy saját célra megrendelt facsemeték ellenértékét a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet fiktív tanácsadói szerződések megkötése útján fizesse ki. Na ez az a pontja a morális züllésnek, ami miatt Benedek Fülöp még hajtó sem lehetett volna a Batthyányaknál. Ez a pitinek és a mutyinak, a kisstílűnek és a szánalmasnak valami olyan káprázatos konzisztenciája, hogy kétszer kell elolvasni, hogy egyszer felfogjuk. Csak halvány remény él bennem azt illetően, hogy Benedek Fülöp megérti, de azért ideírom. Mi, magyar férfiak, akik a hitelek, kamatok, számlák hálójában hónapról hónapra élethalálharcot vívunk a családunk fenntartásáért, ha gyermekünk születik, ültetünk egy fát. Meg úgy egyébként is ültetgetünk, annak ellenére, hogy kivágni kifizetődőbb. Ezt pedig úgy tesszük, hogy elmegyünk a szaküzletbe, oszt a saját pénzünkből, amely töredéke a Nagy Vadászokénak, szépen kifizetjük a fácska ellenértékét. Aztán ásunk, iszapolunk, öntözgetünk, nevelgetünk. Emberhez méltóan, férfi módjára. Mert a fa az életerő, az öröklét szimbóluma. És azt nem lopjuk.