Az Erdős Renée Ház Czimrától Polgárig

Az írónő egykori rákosligeti villájában húsz évvel ezelőtt hozták létre az Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem nevű intézményt, amely mára a Rákosmente egyik legjelentősebb kulturális-múzeumi központjává vált. Ahogyan az évforduló alkalmából nyílt tárlat mutatja, gyűjteményében megtalálhatók a városrészhez kötődő jelentős alkotók művei, időszaki kiállításain rangos helyi és vendégművészek szerepelnek.

Bartók Bélától, Kodolányi Jánostól kezdve magyar zene, irodalom jó néhány jeles alakja szorosan kötődött legalább élete egy részében a Rákosmentéhez. Nem volt ez másként a képzőművészek esetében sem. A kép annál is színesebb, mint amilyennek kialakítását a tágas kertben álló villa két emeletén rendezett évfordulós kiállítás művei lehetővé teszik, hiszen kötődött a térséghez Dési Huber István, rendeztek kiállítást Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotásaiból, a gödöllői szecessziós művésztelep egyik mestere, Körösfői-Kriesch Aladár pedig elkészítette Erdős Renée portréját. A két évtized tárlatai, múzeumi szerzeményezései mindenesetre két szempontból is igen hasznosan szolgálták a magyar művészet, kultúra ügyét: egyrészt számos olyan értékét mutatták be a XX. századi magyar és benne a helyi művészetnek, amely egyébként akár el is sikkadhatott volna, másrészt az értékteremtés kiváló fórumait jelentették az itteni bemutatók, a lehetőséget a jelen és a múlt, a művészet és a közönség, valamint az egyes alkotók és műhelyek közötti megszakadt kapcsolatok újraépítésére.
Ezt példázza több, korábbi tárlatokon szerepelt művész (például Gerzson Pál, Szilárd Klára, Szántó Piroska, Reich Károly, Lóránt Zsuzsa) műveinek újbóli bemutatása, s még inkább azok alkotásainak a szerepeltetése, akik a Rákosmentéhez szorosan kötődtek, kötődnek, mint Kotász Károly, Tarjáni Simkovits Jenő, Bényi László, M. Novák András, Kiss György. Művészként, művészetpedagógusként egyaránt kiemelkedő életművet hozott létre Laborcz Ferenc, akinek örökségét a többi között lánya, B. Laborcz Flóra viszi tovább, vagy éppen Csekovszky Árpád, aki keramikusnemzedékek mestere volt, közöttük Szalay Lászlóé, aki ma már maga is igényt tarthat e megszólításra.
Két kisméretű képpel, egy önarcképpel és egy műteremrészlettel szerepel a kiállításon Czimra Gyula, akinek jelentősége az utóbbi évek tárlatainak köszönhetően egyre nyilvánvalóbbá válik, s akinek alkotásai mintegy a művek párbeszédét indítják el az évfordulós tárlaton. Kompozícióinak tömörsége, intenzitása Krajcsovics Éva, Kárpáti Tamás kortárs képei felé irányítják figyelmünket, vagy Polgár Rózsa Tisztelet Magyarországnak című kárpitja felé, amelyen, akárcsak Czimra művein, minden részlet fontos szerepet játszik abban, hogy a mű egyetlen nagy egységként jelenjen meg. Polgár tárlatát egyéb-ként közvetlenül a mostani kiállítás előtt láthatták az érdeklődők.