Svájc alapos ország. Rendnek kell lenni, mert ez a határozott igény. Errefelé pontosan járnak a tömegközlekedési eszközök, az emberek nem szemetelnek az utcán, és hangosan köszöntik a szembejövőket. Úgy halad az élet, mint a svájci óra.
Ám ők is tudják, hogy művük nem tökéletes, van mit még javítani ezen a kiváló közigazgatáson is. Például kutyajogosítvánnyal. A közelmúlttól Svájcban csak az vehet új tulajdonosként kutyát, aki rendelkezik ilyen felhatalmazással. Négyórás kötelező tanfolyamon kell elsajátítani a négylábúak gondozását, higiéniáját, játékait, de a tartás költségeinek kiszámítására is odafigyelnek. Az országban négyszáz kutya-, azaz most már emberoktató kapott rá hivatalos kiképzési engedélyt.
Miután az ügyfél kicsengetett huszonöt svájci frankot, és végigülte a fejtágítót, már a dokumentumot lobogtatva mehet is az új kutyájáért. A két év türelmi idővel bevezetett törvénykezés évente negyvenezer svájcit érint. A régi kutyatulajdonosoknak nem kell ilyen képzésen részt venniük, de egyszer és nem is sokára, a kutyák viszonylag rövid életét is bekalkulálva, megérkezünk abba a korba, amikor minden svájci tulajdonosnak lesz jogosítványa. Tehát az eljövendő boldog perctől kezdve nemcsak a svájci emberek tudják majd a megfelelő viselkedés alapjait, hanem az általuk tartott négylábúakat is elégedettséggel tölti el, hogy ebben az országban mindenki kiképzett a helyes kutyatartásra.
Ám mi lesz a macskákkal? Az okvetetlenkedő papagájokkal? És a hörcsögökkel, valamint fehér patkányokkal? Vajon hányszor kell enni adni egy vietnami malacnak, hogy idő előtt el ne hízzon, milyen játékkal lehet szórakoztatni, és melyik lábát mossuk meg elsőként? És akkor még a kígyófélékről nem is szóltunk. Mivel Svájc, mint tudjuk, igen alapos ország, gyanítom, hogy már javában gondolkodnak az e kategóriákban a közeljövőben oktatók felkészítésén.
De mi lesz az embergyerekkel? Azt minden jogosítvány nélkül lehet tartani?
Kislányokat erőszakolt meg egy férfi, akit a váci rendőrök fogtak el