A településre bejáró őrök a lakosságot is rettegésben tartották, aki tehette, kerülte őket. Jellemző, hogy az egyik részeg ávós lelőtte a villanypóznán dolgozó szerelőt, mert azt hitte, szökni próbáló rab. Körülbelül ezerhétszázan raboskodtak jórészt mondvacsinált politikai okokból a Mátrában, mígnem 1953-ban Nagy Imre bezáratta a lágert. Több ávós azonban helyi lányt vett feleségül, s a községben maradt. Közülük ma már csak ketten élnek, mások mellett velük is szót váltottunk recski riportutunkon. Egyikük Jehova tanújának állt, a másik nyugdíjaséveit tölti, hibásnak, bűnösnek nem tartják magukat. S tetteikért sem vonta soha senki felelősségre őket. A tábor helyén emlékpark üzemel, amit átlagosan huszonötezren keresnek fel évente. A faluban azonban már nem beszédtéma, mi történt innen néhány kilométerre a Rákosi-korszak legsötétebb éveiben.
Részletek a Magazin 30–31. oldalán
Kislányokat erőszakolt meg egy férfi, akit a váci rendőrök fogtak el