A versenymítosz megőrzése és a közpénzek elherdálása

Folyik a médiavita az egészségügyi salátatörvény tervezetének patikapiaci szabályozásával kapcsolatban. A Fidesz–KDNP egészségügyi szakpolitikusai szerint a gyógyszerpiac liberalizációja hibás elvi alapokon nyugszik: a lakossági gyógyszerellátás rendszerét nem a versenypiac részeként kell kezelni, hanem vissza kell integrálni az egészségügybe. Ezt az igényt fogalmazza meg a májusban elfogadott kormányprogram, és ennek a jegyében született döntés nyáron az átmeneti patikalétesítési moratóriumról is. A kormány mostani javaslata a „visszaintegrálás” jogszabályi alapjait teremti meg.
A javaslat újradefiniálja és új alapokra helyezi a gyógyszertár egészségügyi feladatait. A patikusoknak ezentúl a gyógyszertárból forgalmazható valamennyi termék esetén biztosítaniuk kell a helyes alkalmazásra vonatkozó teljes körű tájékoztatást. Részt kell vállalniuk a helyes és eredményes gyógyszeres terápia elősegítésében, követésében, valamint a prevencióban és a népegészségügyi programokban is. A betegtudatosság növelése, a helyes gyógyszerhasználat elősegítése, a terápiakiegészítő termékek (gyógytermékek, étrend-kiegészítők) alkalmazásának kontroll alá helyezése nemcsak egészségpolitikai, hanem nemzetgazdasági szempontból is hatalmas jelentőségű lehet: ma százmilliárdos nagyságrendű veszteségeket vagyunk kénytelenek elviselni a beteg-együttműködés hiányosságai és a kivédhető gyógyszer-alkalmazási problémák miatt. A javaslat szerint a gyógyszertárak ne gyógyszer-értékesítő kereskedelmi egységekként működjenek, hanem váljanak ténylegesen népegészségügyi centrumokká.
Ehhez kapcsolódóan értelmezhető a tervezet többi pontja. Ha a páciens patikai ellátását egészségügyi feladatként fogjuk fel, újra kell gondolni a gyógyszertárakkal szemben támasztott követelményeket, újra kell szabályozni a marketinget, és tisztázni kell a felelősségi viszonyokat is. A közforgalmú gyógyszertáraknak ismét elő kell írni a teljes körű gyógyszerellátási kötelezettséget, beleértve a gyógyszertárban készítendő gyógyszereket is. Elő kell írni, hogy milyen képzettségű személyek láthatják el a beteget, és abba kell hagyni azt az utóbbi években bevett gyakorlatot, hogy szinte bárki a tára mögé állhat. Szükséges a létszámnorma is, hogy a patikában legyen elég szakember, és a tájékoztatási kötelezettség ne csak jámbor óhaj maradjon. Helyre kell állítani a személyes felelősség rendszerét, és meg kell büntetni az előírások megszegőit. Az ugyanis nem megy, hogy a szabálytalankodó patikussal szemben még csak eljárnak (ha elkapják), de az utasítást kiadó tulajdonossal szemben már semmilyen szankció nem foganatosítható.
Az utóbbi években rengeteg új gyógyszertár létesült, és ez elvileg akár jó is lehetne. Azonban azt is látni kell, hogy ezzel párhuzamosan ugrásszerűen megnövekedett a veszteségesen működő gyógyszertárak száma, és a körbetartozás komoly ellátási zavarokat okozó tényezővé vált. Mérlegelni kell: vállaljuk-e a versenymítosz megőrzésének kedvéért, hogy fenntartjuk a közpénzek elherdálásának rendszerét? A körbetartozás a gyógyszerpiacon ugyanis azt jelenti, hogy a patika (vagy a patikalánc) megkapja a tb-től a gyógyszertámogatás ellenértékét, de azt már nem utalja tovább a beszállítójának (mert veszteségesen működik), vagy egy offshore cégen keresztül folyatja ki a pénzt az országból. Itt az ideje annak, hogy a közérdek érvényesüljön: ott létesüljön új patika, ahol szükség van rá, és annyi gyógyszertár működjön, ahánynak a fenntartására elegendő forrás biztosítható.
Nem kerülhetők meg a gyógyszertárláncokkal és a tulajdonlással kapcsolatos kérdések sem, különösen amiatt, mert itt vannak a legnagyobb érdekütközések. A kormányprogram szerint meg kell teremteni a gyógyszerészi tudáson alapuló, független működtetési kompetenciát és az ehhez szorosan hozzátartozó, többségi gyógyszerészi tulajdonon alapuló gyógyszertár-működtetést. A tervezet a kormányprogramnak megfelelő megoldást tett le az országgyűlési képviselők asztalára: az újonnan létesülő gyógyszertárak esetén az új előírásnak a törvény hatálybalépése napjától meg kell felelni, a már ma is működő gyógyszertárak esetében pedig erre három év átmeneti időt ír elő az előterjesztő. A gyógyszerészi tulajdonlás előírása összhangban van az uniós bíróság által is deklarált garanciális előírásokkal. Ez azonban azt is jelenti, hogy a javaslat olyan természetes személyek többségi tulajdonához és személyes közreműködéséhez köti a gyógyszertár-működtetés engedélyezését, akik Magyarországon élnek, és gyógyszerészi diplomájuk van. Ez a technika alkalmas arra, hogy nemzeti érdekkörben maradjanak a gyógyszertárak, ráadásul számos uniós ország alkalmazza egészségügyi piacának védelmében. Más kérdés, hogy ennek is alkotmányos keretek között kell érvényt szerezni. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatának és az uniós bíróság határozatainak ismeretében azonban nagy biztonsággal valószínűsíthető: a javaslat ezen passzusa is kiállja majd az alkotmányosság próbáját.
A törvényjavaslat elfogadásával új korszak kezdődhet a gyógyszerellátásban, ami sok feladatot jelent a végrehajtó hatalomnak és a gyógyszerészeknek egyaránt. Ettől azonban nem szabad félni, mert a betegek érdeke mindenek felett áll.

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz),
az egészségügyi bizottság tagja