Amerikai lapzárta

Öt évtizede még napi negyvenezer példányban megjelenő magyar újság is volt Amerikában, most a Torontóban napvilágot látó hetilap, a Magyar Élet számít az egyik legnagyobb sajtóorgánumnak a nyelvünkön az Újvilágban. Elöregedő olvasótábor, őseik nyelvén már nem beszélő másod- vagy harmadgenerációs leszármazottak, no meg a globalizációval járó modern technika nehezíti a hetilap túlélését.

Ugyan még csak hatvanhárom éves az Újvilág egyik legrégebben megjelenő kiadványa, de a Magyar Élet című hetilapnak legalább olyan kalandos élete volt, mint idegenbe szakadt olvasóinak. Somorjai Ágnes kiadó-főszerkesztővel beszélgetünk egy budapesti lakásban, miközben a lap háromszínű, október végén megjelent példányát lapozgatom. „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” – olvasom a Berzsenyi-idézetet az önmagát független, nemzeti, polgári hetilapnak aposztrofáló, tizenkét oldalas újság címlapján.
Magyar Út volt az eredeti neve, és nem Észak-Amerikában, hanem Buenos Airesben alapította 1947-ben Vörösvári István kiadó és Kerecsendi Kiss Márton tanító-szerkesztő. Már az első pillanatban hetilapnak indult a katolikus egyház támogatásával (Luttor Ferencnek hívták az argentínai magyar lelkipásztort). 1957-ben Vörösvári és Kerecsendi átköltözött Torontóba, s az újságot is magukkal vitték a jezsuita rend segítségével. Ekkor már Magyar Élet volt a lap neve, és Vörösvári Pátria nyomdájában készült. A következő fordulópont 1962, amikor Vörösvári megvált ugyan az újságtól, ám a kiadó a régi maradt. Kerecsendi Kiss Márton 1965-ig szerkesztette a lapot, ezután egy szerkesztőbizottság vette át tőle a feladatot. 1972-ben már László Andrásnak, a Pátria Kiadó elnökének neve szerepelt az impresszumban, de a szerkesztést továbbra is a szerkesztőbizottság végezte. Több (fő)szerkesztő- (köztük Fenyvesi Gabriella egykori hazai táncdalfesztiválos énekesnő) és tulajdonosváltás után érkezünk el a Bessenyei–Somorjai házaspárig. Bessenyei László a lap montreali hirdetési ügynökeként kerül közel a laphoz. A házaspár 1992-ben lett a lap tulajdonosa és szerkesztője. Elkezdődik a lap átformálása, tíz év múlva felkerül a trikolór a címlapra, és azóta működnek nemzeti-keresztény értékeket valló és hirdető, független polgári hetilapként. Fő céljuk az emigráció naprakész tájékoztatása a magyarországi belpolitikai helyzetről, az elszakított nemzetrészek problémáiról és az emigrációs magyarság legfontosabb eseményeiről.
Férje öt évvel ezelőtti halála óta Somorjai Ágnes egy személyben főszerkesztője és kiadóvezetője az észak-amerikai magyarság egyik legnépszerűbb hetilapjának úgy, hogy az egyik fia az előfizetéseket kezeli, a másik pedig postázza az új lapszámokat, fizetést pedig senki nem kap a munkájáért. A lap jelenlegi, alkalmanként vagy rendszeresen író munkatársai közül meg kell említeni Bisztray Györgyöt, aki kulturális-irodalmi témájú cikkeket ír angolul és magyarul; Murawski Magdolna magyarországi helyzetelemzéseket, Kaslik Péter pedig politikai elemzéseket ír. Élő Ferenc vallásos témájú cikkeket küld, Selmeczi Ernő jó humorú, politikai szatírákat közöl, Simándi Ágnes pedig spirituális kérdésekről és helyi eseményekről tudósít. Munkatárs Fujkin István képzőművész is, akit az olvasók illusztrációiról és karikatúráiról ismernek, de rendszeresen átvesznek írásokat neves magyarországi publicistáktól és újságíróktól is.
A főszerkesztő tősgyökeres budapesti lányként ment férjhez Montrealba 1973-ban. Az újságírásba és -szerkesztésbe saját bevallása szerint úgy pottyant bele, mint Pilátus a Credóba, hiszen közgazdászként egy nagy kanadai bútorgyárnak volt a pénzügyi és működési igazgatója.
A világhálón gyorsan – és ingyen – elérhető hírek nekik is nagy konkurenciát jelentenek, de hasonlóan nagy gond az elöregedő olvasótábor is. Sokféle módszerrel próbálkoznak. A frissen érkező, elsősorban gazdasági okokból Kanadába kivándorló magyaroknak álláshirdetésekkel próbálnak segíteni, és néhány éve angol nyelvű oldalt is beszerkesztettek a lapba azon másod- vagy harmadgenerációs magyaroknak, akik már nem beszélik a szüleik, nagyszüleik nyelvét, de szeretnének tájékozódni az anyaországi eseményekről. Elkezdték a digitális lap bevezetését, amely az évtizede működő honlapjukon, a www.magyarelet.ca címen lesz elérhető.
A Magyar Élet az emigrációs magyar sajtó egyik utolsó mohikánja. Támogatást nem kap, kizárólag a hirdetésekből és az előfizetői díjakból él. Főként az államokból és Kanadából fizetik elő, de tavalyig még volt egy olvasójuk, aki Magyarországra rendelte meg a lapot. Postaköltséggel együtt számonként hat dollárba került.