Advent első vasárnapjával új egyházi évet kezdünk, amelynek során Krisztus misztériumát ünnepeljük: előbb a megtestesülés (karácsonyi), majd a megváltás (húsvéti) ünnepkörben. A latin eredetű szó, „adventus Domini” azt jelenti: az Úr eljövetele, magyarul úrjövet. Ez a négy vasárnap – s a vele mintegy 3-4 hetet átívelő időszak –számunkra három adventi gondolatot üzen:
1. A Szűzanya adventje: a várandós édesanya bizakodó, örömteli előkészülete gyermeke fogadására bensőséges imádságban és csöndben. Mária mindig otthon érezte magát e közegben, ahol könnyebben ráérzett Isten akaratára. Teremtsük meg a külső csendet, amelyben az imádság minket is az Úrral való találkozás ösvényére vezet.
2. Az ember – mint egyén – adventje: voltaképpen az Úr személyes eljövetele hozzánk halálunk ismeretlen órájában. Hogy alkalmasak legyünk vele találkozni, törekednünk kell a kegyelem állapotában maradni, vagyis halálos bűnök nélkül élni. Ebben segítenek minket a kegyelmi élet eszközei, elsősorban a szentségek, különösen a gyónás és az eucharisztia. Az előbbit külön kiemeli az egyház, mert a személyes bűnvallomás és bűnbánat jobb önismeretre vezet, amelyből önként adódik a rendszeres gyónás és vele a megtisztulás vágya. A megtisztult lelket az oltáriszentség gyakori vétele segíti megmaradni a Krisztus-követés útján.
3. Az emberiség adventje: – egyrészt a múlt felidézése, amikor az emberiség a megváltó első és beteljesült eljövetelét ünnepli, másrészt a végidőben bekövetkező Úrjövetre készül, Krisztus második eljövetelére és a vele bekövetkező feltámadásra és végítéletre. Egyenként is felelősek vagyunk az emberiség sorsáért: ezért ahová állított minket az Isten, ott kell róla tanúságot tennünk szóval és tettel, hogy minél inkább az irgalmasság felé befolyásoljuk a másodízben is hozzánk érkező Krisztust.
origo.hu
Hatmilliárd forint volt a tét az ötös lottón, itt vannak a nyerőszámok
