Női rangadó. Holnap délután öttől rendezik az idény első hazai női csúcsrangadóját, a Sopron–Pécs csatát. Mindkét gárda az Euroligában melegített, a hazaiak egy nyögvenyelős győzelemmel a gyengébb horvát Gospic ellen, a vendégek pedig egy súlyos tarantói vereséggel (40-68). A bajnoki tabellát viszont a Pécs vezeti tizenegy nyeréssel, a második Sopron Szegeden már egyszer kikapott.
Harminc éve történt: 1980. november 27-ét írtunk, Hepp Ferenc, az MKOSZ 71 éves elnöke előző este komisszárként dolgozott egy nemzetközi mérkőzésen, és az akkori szokásnak megfelelően másnap már postáznia kellett a FIBA müncheni központjába az ellenőri jelentést. Magára kapott egy kabátot, s a szövetség Dózsa György úti irodájából elindult a Keleti pályaudvari postahivatal felé. A bejárattól néhány lépésre szívrohamot kapott, és két perc múlva halott volt.
Ha létezik szép halál, az övé az volt – szeretett sportága szolgálatában érte.
Franci bácsi – ahogy mindenki ismerte – átlagos termetű óriás volt a két méteren felüli emberek sportjában. A nagy sportdiplomatákban kiváltképp gazdag magyar sport egyik legnagyobb egyéniségének számított, egy sorban Mező Ferenccel, Csanádi Árpáddal s – bár még nincs birtokunkban az a rálátás, amely csak az utókor sajátja – valószínűleg Schmitt Pállal.
Jómagam halála után egy évvel léptem az újságírói pályára, éppen elkerültük egymást, de 1982-ben már tudósíthattam az I. Hepp Ferenc-emléktornáról, amelynek egyik fénypontja az Egyesült Államok–Európa férfimérkőzés volt. Az európai csapatban – többek között – Losonczy Árpáddal, az amerikaiban az akkor még tökéletesen ismeretlen Michael Jordannel. Azt, hogy a később a sportág valaha volt legnagyobb alakjává fejlődő Jordant élőben láthatta a közönség, valójában az akkor már másfél éve halott Franci bácsinak köszönhettük.
„Első élményem Franci bácsihoz 1948-ból datálódik: a londoni olimpián, ahol 18 évesen léptem parkettre, ő, a szövetség akkori alelnöke volt a csapatvezetőnk” – emlékezik Zsíros Tibor, a ma már nyolcvanéves élő legenda, az 1955-ös Európa-bajnok válogatott erőssége. „Lételeme volt a verseny, ha ő velünk volt, a versenyen belül is versenyeztünk. És folyton feszegette az emberi teljesítőképesség határait. Hőségben minél több ruhát kellett magunkra húzni, hidegben félmeztelenre vetkőztünk. Egyszer egy banketten szivarozóversenyt kezdeményezett, odakint, a londoni olimpián pedig evőversenyt. Fogadott velünk, hogy elfogyaszt egy száz tojásból készített rántottát. A háromnegyedénél feladta…”
„Zsizsi” bácsi nincs gondban, amikor megkérdezem tőle, valójában milyen ember volt Hepp Ferenc.
„Igazi tiszta, őszinte magyar ember. Derék, jóságos tudós elképesztő nyelvérzékkel – nyolc nyelven beszélt folyékonyan, közte ógörögül – és még elképesztőbb tanulási sebességgel. Három hónap alatt megtanult spanyolul. Diplomáit – többet is – az Egyesült Államokban szerezte meg, az egyiket Springfieldben. Amikor hazatért, a Bárdossy-kormány már hadat üzent Amerikának, nem ismerték el a doktorátusát. Hepp nem tiltakozott, nyelt egyet – és még egyszer ledoktorált, immár magyarul.”
Hepp doktor az 1939-es kaunasi Európa-bajnokságon irányította először csapatvezetőként a magyar válogatottat. Attól kezdve nem hiányzott a sportág hazai és nemzetközi vezérkarából. Amikor 1942-ben megalakult az MKOSZ, már Hepp volt az egyik alelnöke, s évtizedeken keresztül William Jonesnak, a FIBA főtitkárának – akivel egy egyetemre járt Springfieldben – a jobbkeze.
Annyi mindent csinált, ami tíz embernek is sok lett volna – és csodálatos módon mégis maradt ideje a családra. Négy gyermek édesapja volt, a legidősebb fiú, Hepp Ferenc kiváló sportsebész, évtizedek óta a magyar női kosárlabda-válogatott csapatorvosa.
Franci bácsi huszonnyolc éve ott van – egyetlen magyarként – a springfieldi Basketball Hall of Fame-ben.
Ha élne, 101 éves lenne…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!