Ismeretlen példakép

Halálának évfordulóján internetes állandó kiállítás nyílt Lajta Béla építészről. A folyamatosan bővülő virtuális archívum segítségével a Nemzeti Színházat, új fővárosi közkönyvtárat álmodó Lajta életével, műveinek utóéletével is megismerkedhet a látogató.

Pethő Tibor
2010. 12. 06. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Súlyos betegen, rendkívül rossz kedélyállapotban búcsúzott az élettől 1920 szomorú októberében Lajta Béla. A századforduló talán legtehetségesebb építészének, Lechner és Hauszmann tanítványának viszonylag kevés idő adatott, negyvenhét évesen érte a halál. Személyes hagyatéka azóta nagyrészt elpusztult, csupán néhány terv, fotó, műtárgy vagy kézirat került a köz- és magángyűjteményekbe. (Nem így ma is álló épületei, amelyek – az átalakítások ellenére – tanúskodnak az építész munkásságáról.)
Különös jubileuma volt az idén: halálának kilencvenedik, az egyetlen róla megjelent monográfia kiadásának negyvenedik évfordulójáról emlékezhettek meg tisztelői.
Budapest Főváros Levéltárában kiállítás nyílt Lajtáról, majd az egyik szervező, a Lajtával foglalkozó fiatal levéltáros-kutató, Csáki Tamás építészettörténész ötletére megszületett a tárlat internetes változata is. A Lajta Béla virtuális archívumnak (Lajtaarchiv.hu) sikerült egybegyűjtenie azt a keveset, ami a gazdag életműből fennmaradt. Amint Csáki Tamás mondja, a digitalizált hagyaték időtállóbb, mint egy előbb-utóbb lebontandó kiállítás, könnyebben bővíthető, jóval olcsóbb és a világ bármely pontjáról elérhető.
Lajta Béla életéről keveset tudunk. Leitersdorfer Dávid szabómester és Ungár Teréz 1873-ban született negyedik fia budapesti és berlini tanulmányai után idehaza letelepedve hamar sikeres, befutott építész lett. Megbízói jórészt saját szűkebb környezete, családja, illetve a főváros zsidó vallású polgársága és a zsidó jótékonysági szervezetek közül kerültek ki, de kapott fontos megrendeléseket a budapesti városvezetéstől is. Óriási energiát fektetett műveibe, részletesen átgondolva minden apró részletet. A Bristol-kör legfiatalabb tagjaként egy kávéházi asztalnál ülhetett Péterfy Jenővel, Riedl Frigyessel, Gyulay Pállal. Majdnem negyvenesztendős korában feleségül vette a tizenhat éves Káldor Klárát, akitől halála előtt két évvel kislánya született. Maga tervezte háza elpusztult a második világháborúban, hatalmas könyvtára szétszóródott, keleti gyűjteményének is csupán néhány darabja maradt fenn.
Épületeinek átalakítását igen hamar, már életében megkezdték. A Rákóczi út és a Kazinczy utca sarkán 1911–12-ben emelt vörös téglás, tíz méter magas oszlopokon álló Budapest-Erzsébetvárosi Bank jó példája ennek. A megrendelő pénzintézet részben az építkezés hatalmas, 1,8 millió koronás költsége miatt két évvel később tönkrement, s az üzlethelyiségeket kénytelen volt bérbe adni egy divatháznak, amely rögtön hozzálátott a belső terek praktikus átszabásához. (Az azóta külsejében is részben megváltoztatott palotát ma a Fővárosi Gázművek otthonaként ismerhetik a pestiek.)
Hányatott sorsa volt az 1909-ben megnyílt Parisiana mulatónak is a Szerecsen (ma Paulay Ede) utcában: Vágó László már 1921-ben átépítette az akkor Kristálypalota néven lokálként futó helyet. A később számtalan neves színházat befogadó, a nyolcvanas évekre kommersz modernséggel a felismerhetetlenségig elcsúfított, akkor épp az Arany János Gyermekszínháznak hajlékot adó épületet a rendszerváltást követően négy esztendőn át renoválták. Külsőre, kisebb eltérésekkel, visszanyerte eredeti Lajta-féle kialakítását, nézőtere pedig Vágó László 1921-es átépítését figyelembe véve újult meg Kőnig Tamás és Wagner Péter tervei alapján. (Itt lelt otthonra nem sokkal később az Új Színház.)
Leginkább talán – éppen változatlan funkciója miatt – a Vas utcai volt felső kereskedelmi iskola maradt meg eredeti formájában. Lajta a Peter Behrens tervei szerint 1909–1911 között épült berlini kismotorgyárat alapul véve tervezte meg a homlokzat legerősebben érvényesülő középrészét. A fő- és mellékbejáratot az ókori Kelet építőművészete ihlette. Nemcsak az archív felvételekből, hanem a Vas utcai iskolából is következtethetünk például arra, milyen szép lehetett egykor a szintén Lajta nevéhez kötődő, gyógyíthatatlan betegeket befogadó Pesti Chevra Kadisa Szeretetház (ma az Amerikai úti Országos Idegtudományi Intézet) enteriőrje, amelyet a magyar és közép-európai népek hímzésvilágának növényi és geometrikus ornamentikája díszített: a folyosókon kalotaszegi és keresztöltéses varrottasok élettel teli világa fogadta a látogatót. (A jelenlegi felújítás a kíméletlen átfestéseknek köszönhetően csak nyomokban tudja visszaállítani az egykori gazdagság néhány részletét.) Pusztul a Salgótarjáni úti ötvenhektáros zsidó temető is, amelynek a szertartási termet is magában foglaló erődítményszerű főbejáratát szintén Lajta tervezte. A kupola beszakadt, már csak a körítőfalak állnak.
Számos ötlete maradt papíron: tervezett Nemzeti Színházat a Múzeum körútra, közkönyvtárat a Kálvin térre, zsinagógát a Krisztina körúti – nemrég bezárt – postapalota telkére. A budai zsinagóga, amely Novák Ede és Hámor István munkája, végül a Bocskai úton épült föl, szembetűnően magán viselve Lajta korábbi elképzelésének nyomait. A mára a TIT kezébe került egykori templom tervezői – akár számos későbbi építész – ismeretlenül is példaképüknek tekintették.
Ahogy a virtuális kiállítás gazdája, Csáki Tamás mondja, Lajta számos stílus előfutára volt. A Parisiana az art deco, a Szervita téri fehér Rózsavölgyi-ház a modernista avantgárd, a Népszínház utcai Harsányi-sarokház az expresszionizmus felé mutat.
A kiállításhoz épületbejárások is kapcsolódnak, az érdeklődők szakemberek segítségével követhetik nyomon a Lajta tervezte házak szomorú metamorfózisát.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.