Lemondó öngondoskodás

Tisztességes polgári demokráciában többnyire csak agresszív, diktatórikus hajlamú, populista erők viszik ki a politikát az utcára (Fidesz). Természetesen megesik olykor, hogy az igazi demokraták szélsőségesektől, demokratikus intézményeket szétverő, szabadságjogokat megszüntető országrontóktól szorongattatva és üldöztetve kényszerülnek az utcán megmutatni a haladó szellem erejét (Demokratikus Charta, MSZP, Gyurcsány platformja stb.). A nyugdíjrendszer átalakítása viszont még a legfejlettebb demokráciákban is kifejezetten az utcára való téma. Franciaországban napokig százezres tömegek vonultak az utcára, tiltakozva a nyugdíjkorhatár felemelése ellen. Nálunk is volt már tüntetés nyugdíjügyben, méreteiben nem vethető össze a franciaországiakkal, de a célja egészen egyedülálló és felemelő.
A magyar baloldal a minél alacsonyabb nyugdíjakhoz való jog megtartásáért szervezett demonstrációt, több tucatot kitevő tüntető részvételével. Való igaz, nem kifejezetten tengernyi tömeg, ám az őket jellemző állampolgári öntudat világviszonylatban is egyedülállónak mondható. A nagy demokratikus hagyományokkal büszkélkedő francia polgárok képtelenek voltak át- és belátni a gazdasági realitásokat, nem úgy a mi tüntetőink, akik a közpénzekkel való takarékoskodás oly magas szintjére jutottak, hogy saját nyugdíjuk egy részéről is lemondanának, hogy a Nemzetközi Valutaalap gazdasági ajánlásai érvényben maradhassanak. De a mi leendő nyugdíjasaink nem oly szűkkeblűek, hogy csak a nemzetközi pénzügyi körök érdekeiért álljanak ki. A magánnyugdíjpénztárak létrehozása és regnálása elsőrangú lehetőséget teremtett arra, hogy a munkavállalók nyugdíjjárulékából néhány száz szeretett és nélkülözhetetlen baloldali politikusnak, gazdasági zseninek, érdekvédőnek és egyéb szakértőnek kényelmes szinekúrát biztosítsanak a majdan kifizetendő járadékok terhére.
Ám a magyar tüntetők még ennél is magasztosabb célok szolgálatát vették vállukra. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a magyar spekulánsok legarcátlanabb csapatának, annak, amelyiknek a húszezermilliárd forintnyi államadósság köszönhető, nyitva maradjon a lehetőség arra, hogy a pénztárak vagyonát befektessék, megforgassák és (kizárólag a maguk hasznával) megfialtassák a világ oly tájain, ahol nem túl finnyásak a tőke eredetét illetően. Persze a kockázatot a pénztári tagok viselik, függetlenül attól, hogy tudatában vannak, avagy sem, de ez csak természetes, hiszen a mások pénzének szemérmetlen felhasználása, elherdálása, eltüntetése kiváló adottságú baloldaliak számára olyan alapvető jog, amelyet az új alkotmányba is illenék beleilleszteni.
Ettől a szent jogától és lehetőségétől akarja a Fidesz vezette tolvaj kormány megfosztani az öntudatos baloldal élen járó sefteseit a pénztártagok állami nyugdíjrendszerbe való átcsábításával. Hiába igyekszik az enyveskezű, gyáva kormány magasabb nyugdíjak ígéretével, állami garanciával s hasonló demagóg ámításokkal hitegetni a népeket, ismét bizonyságot nyer az ősi igazság: akit a szocialisták felvilágosítottak, azt nehéz kizökkenteni a rögeszméiből. Mindig akad majd „önzetlen” ember, aki az utcára vonulva a saját javát is megtagadja, csak nehogy a Fidesznek (a jobboldalnak) köszönhetően váljék jobbá, elviselhetőbbé, emberibbé a többség élete.