Táguló tudás

Társadalmi és emberi veszteség, ha az oktatás nem tudja kialakítani azokat az írásbeliséghez köthető képességeket, amelyek az egyén érvényesüléséhez szükségesek lennének az élet különböző területein. Éppen ezért az olvasástanítás, olvasni tanulás legfőbb terepének, az iskolának a szerepe és módszertára átalakításra vár, sőt az olvasásértés kutatásának, oktatásának elsőbbséget élvező nemzeti ügynek kellene lennie – tartalmazza Az olvasás védelmében címmel megjelent tanulmánykötet bevezetője. A Pest Megyei Könyvtár kezdeményezésére létrejött kötetben megismerhetjük az irányadónak tekinthető finn, német, norvég és USA-beli oktatásfejlesztési tapasztalatokat, s tizennégy hazai szakember (a pszichológustól a kommunikációkutatóig) fejti ki véleményét, foglalja össze tapasztalatát írásaiban.
A kérdés adott: eltűnik-e életünkből a könyv? Lényegét, az olvasást illetően sosem. Mert mi a könyv? Szöveghordozó eszköz. Elődjei között volt az agyagtábla és a papirusztekercs, s ha az eszköz változik is, az ember továbbra is nyelvet használó lény – állapítják meg a szakemberek.
Ki a jó olvasó? – teszi fel a kérdést a pszichológus. Akinek az olvasás örömöt, élvezetet okoz, mert át tudja élni a hősök sorsát, azonosulni tud velük, ez megmozgatja, felidézi érzelmeit, és ebben az érzelmileg megragadott állapotban tágul a világról és önmagáról való tudása is – fogalmazza meg Vekerdy Tamás a tanulmánykötetben.
A globalizáció térhódítása, az értékrend évtizedek óta tartó eltolódása az anyagi javak, a haszonelvűség és az önérvényesítés irányába az ezredforduló táján a magyarországi olvasáskultúrában új korszakot hozott. Egy 2000-ben készült felmérés szerint idehaza többen olvasnak Lőrincz L. Lászlót, mint Jókai Mórt, a székelyföldi Zetelakán készített felmérés szerint Wass Albertet, Jókait és Gárdonyit is megelőzi Danielle Steel az olvasottságban. A sokféle kutatást öszszegezve megállapítható: a nemzeti klasszikusok népszerűsége határon innen és túl is csökkenőben van. A világirodalmat tekintve pedig nem Updike, nem Singer és nem Hemingway, hanem a horror, a krimi s a megborzongató szerelmi történetek váltak kedvenccé. Szerencsére a felső tagozatosok 25 százaléka havonta elolvas egy könyvet, míg az egyházi iskolákban harmincszázalékos ez az arány – nyugodhatunk meg egy újabb statisztikát böngészve –, igaz, mindez tizenkét évvel ezelőtti állapot mutatója. És azóta? Fájdalmasan hiányzik a megbízható, részletgazdag kutatásokra épülő elemzések sora – állapítja meg Nagy Attila szociológus, olvasáskutató, a Magyar Olvasástársaság tiszteletbeli elnöke.
Mesét mondani, olvasni tanítani – meghatározóan fontos tevékenység. A Harry Potter-könyvek állítólag gyerek olvasók százmillióival bizonyították világszerte, hogy a gyermekek mégiscsak tudnak és szeretnek olvasni. Kérdés, valójában mekkora a baj.
(Az olvasás védelmében – Olvasáskutatási tanulmányok. Szerk.: Szávai Ilona. Pont Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 1500 forint)