Felsorolni is nehéz volna, hogy az elmúlt hetekben hány külföldi politikus, ilyen-olyan szakmai szervezet és sajtóorgánum támadta az Orbán-kormányt a karácsony előtt elfogadott médiatörvény miatt. A felzúdulás minden formájára jellemző volt, hogy a kritikusok konkrétumok említése nélkül beszélnek Magyarország szélsőjobbra tolódásáról (Die Welt: Führerstaat Ungarn) vagy éppen a hazai politika keleti típusú önkényuralmi törekvéseiről (Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter a Reutersnak: Lukasenko mellett Orbán Viktor a másik európai diktátor).
A valóság azonban az, hogy a médiarendszer újraszabása kapcsán elhangzott vádak rendre olyan rendelkezéseket kifogásolnak, amelyek az EU tagállamainak jórészében megtalálhatók. Van azonban a kifogásoknak olyan része is, amely valótlanságokat tartalmaz. Az Európai Bizottság a napokban kérte Magyarországtól a törvény hivatalos angol fordítását. Ennek elolvasása után világossá válhat, hogy a szabályozás összhangban van-e demokratikus normákkal. Ha a bizottsági vizsgálat azt igazolja, hogy valótlanok voltak a hazánkat ért vádak, akkor sem valószínű, hogy bárki is bocsánatot kérne hazánktól az érdeksérelmekért.
Bővebben a 3., vezércikk a 7. oldalon
origo.hu
Öt éven keresztül bujkált egy veszélyes bűnöző Magyarországon
