Ütős afganisztáni történetek

Az Ír Köztársaság magyarországi nagykövete, John Deady nyitotta meg péntek este a 18. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált az Uránia Filmszínházban. A fesztivál szűkebbre szabott költségvetéséből se plakátra, se televíziós reklámra nem futotta, ennek hiánya meg is látszik.

Csütörtök napközben még lelkes értelmiségiek osztogatták az Astoria környékén a Titanic műsorfüzetét – köztük a fesztiváligazgató, Horváth György is. Mint a nyitógálán kiderült, a központi támogatás elmaradása miatt nemcsak a fesztivál lett rövidebb két nappal, plakátra, televíziós spotokra sem futotta a szűkebbre szabott költségvetésből. Bár a Titanic a Facebook közösségi oldalon is megtalálható, a hagyományos reklám nélkül a webkettő önmagában eddig kevésnek bizonyult: szemmel láthatóan sokkal kevesebb a néző az előző évekhez képest a fesztivál helyszínein, a Urániában, a Kinóban, az Örökmozgóban és a Toldi moziban. Furcsa mód még az ír filmes válogatáson sem tolongtak eddig, pedig a Zöld sziget szekció szponzora whiskey-kóstolásra is invitálja a filmvadászokat.
Igaz, nincs teljesen veszve minden: a Titanicon bemutatott alkotások közül néhányat a hazai forgalmazók is be fognak mutatni. Ilyen mű Jerzy Skolimowski versenyfilmje, az Ölésre ítélve, amely a velencei filmfesztiválon a zsűri különdíja mellett a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést kapta meg. Vincent Gallo lenyűgöző alakítása láttán utóbbi díj magától értetődő, ám az élni akarás filmje egy vonatkozásban erősen mesébe hajlik: a kelet-európai fogolytáborból menekülő tálib harcos túléléséért olyan kunsztokat mutat be, mint egy különlegesen kiképzett G. I. Joe.
Ez különösen akkor szembetűnő, ha Janus Metz Pedersen Cannes-ban díjazott dokumentumfilmjét, az Armadillót is láttuk már, amely egy dán békefenntartó alakulat dél-afganisztáni küldetését kíséri végig. Az ágyúval verébre vadászó nemzetközi csapatok küldetését bemutató mű nagy port kavart Dániában nyers őszinteségével. A harcoló felek, a frontvonalak közé ékelődött helyiek reménytelensége mellett a film megmutatja a rettegést és a halált; egy merényletet követő bevetésen a találatot kapott katona szemében a kétségbe esést, majd a gránát szaggatta emberi maradványokat – e film mellett a vietnami hőstörténetek eltörpülnek. Az Armadillo hatása alól nehéz szabadulni, tanulságos a híradók félperces bejátszásaiból tájékozódóknak. E film nem talált magyar forgalmazóra.
Jópofa mű is lehetett volna az Odavagyok ezért a srácért, alkotója egyszemélyes stábként 96 dollárból forgatta le Rambo-parafrázisát. Ám Zachary Oberzan filmjének csak egyetlen tanulsága van: kevés pénzből még gegre se futja.