Belső cenzúra

Hogy nyakunkon a cenzúra, már hetekkel ezelőtt megjósolta a messzire látó ellenzék, és most, tessék, tényleg itt van: Gréczy Zsolt cikkeire a jövőben nem tart igényt a Népszava, és megköszönte munkáját a szocialisták bulvárcsapata, a Stop.hu internetes portál is. Cenzúra ez a javából, lábbal tiporják a sajtószabadságot, a diktatúra már a kertek alatt jár! Gréczy az első áldozat. Apró fejtörés: de hát nem a Fideszék csavarták ki a tollat Gyurcsány Ferenc sajtóinasának kezéből, az MSZP-pártszékház rendelte el a szilenciumot! Elvtárs fojtotta elvtársába a szót; ez érdekes, bár volt már hasonló a munkásmozgalmi bulvárban…
A történtekről mindenesetre nem adott ki kommünikét az MSZP. Egyszeri baloldali ember mit tehet ilyenkor? Csak kapkodja a fejét, kapaszkodóért tapogatózik: mi van most? Mindenesetre azt hallja, Gréczy a cenzúra első áldozata. Mártír, aki ugyan buzgalmáért senkitől nem kap méltató szavakat, koszorút, csak véleményeket olvashatunk a balos portálokon (Miért kellett kivinni a balhénkat az utcára? stb.).
A csalódott szavazónak nem mondanak semmit, ő csak áll tanácstalanul, magyarázatot vár. De még annyit sem tud meg, hogy Gréczy, a mafla hadapród (Gyurcsány táskáját szokta cipelni a haditervekkel) zavaros ütközetben esett el, olyanban, amely legkevésbé sem róla, hiszékeny szocialista szavazóról szól, csupán arról, ki vigye majd a szegfűs zászlót a Fidesz elleni csatában. A rafinált kádköves, a tápszeres pártvezér, esetleg más ideológiai terhelt? Később talán majd „magyarázat” is lesz az egészre: hát ilyen az Orbán-világ, a cenzúra…