Barátságban a hely szellemével

A Balaton-felvidék tájba simuló népi építészete című kötet mindenkinek szól, aki valaha megérezte azt a harmóniát, amivel a vidék falvai ajándékozzák meg az idelátogatót. Krizsán András és Somogyi Győző könyve több mint építészettörténeti áttekintés; ízelítőt ad egy letűnt kor ma is élő szellemiségéből.

Mielőtt az ember megbolygatja a tájat, nem árt barátságba kerülni a hely szellemével, a kortárs építészet azonban nemegyszer átlép felette, szántszándékkal mellőzi. A Balaton-felvidéki táj népi építészeti örökségét összegző kötet társszerzője, Krizsán András, az organikus építészet sokszorosan díjazott művelője már a könyv elején figyelmeztet is erre a jellemző érzéketlenségre. Fejből sorolhatnánk azokat az épületeket, amelyeket nem szeretünk, néha talán magunk sem tudjuk pontosan, miért. Krizsán válaszában Hamvas Béla megkülönböztetését idézi: „a térnek száma, a helynek arca van”. És valóban. Modern értelmezés szerint a tér semleges fogalom, üres terület, amelyet tetszőlegesen szabdalhatunk szét, építhetünk rá bármit, amit önmegvalósítási lázunkban megálmodtunk. Más kérdés, hogy ezzel a hozzáállással elveszítjük az esélyt is arra, hogy személyes kötődésünk alakuljon ki egy épülethez.
Máshol álmodott álmokkal nem lehet házat építeni a Balaton-felvidéken – figyelmeztet Krizsán András. Nemcsak azért, mert ez a táj egyedülálló természeti érték, hanem mert komoly építészeti hagyománya is van, amely mára szervesen illeszkedik a tájhoz. Akik ezeket a házakat, templomokat építették, nem nyaralóövezetként tekintettek a vidékre – generációkon keresztül éltek itt, s alakították ízlésük szerint. Kialakítottak napsütött, széltől védett kerteket, árnyas tornácokat és hűvös szobákat, utcára telepedésre hívogató padokat és a népi építészet „emberarányú” lakóházait, beleépítették a házakba azt is, amit Hamvas Béla a „Dél géniuszának” nevez: a balatoni ember derűjét, temperamentumát. Ezeket az építészeti jellegzetességeket elemzi a könyv szakmai és kultúrtörténeti szempontból egyaránt, a nosztalgia mellett a jövőre is kacsintva. Építészeti örökségünk csekély kivételtől eltekintve pusztul, s ez alól nem kivétel a Balaton-felvidék sem. A folyamat megállításához útmutatást is ad a kötet például az autentikus lakókörnyezethez illő növények áttekintésével.
A vidékre jellemző épületeket, díszítőmotívumokat, homlokzatokat szépen illusztrált melléklet szemlézi; a rajzokat Somogyi Győző Salföldön élő grafikus készítette, aki 1975 óta gyűjti és rajzolja a Balaton-felvidék népi építészetének emlékeit.
(A Balaton-felvidék tájba simuló népi építészete, Cser Kiadó, 2010.)