Hazánk versenyképessége 2011-ben

Évek, pozíciók
Területek 2002 2004 2009 2010 2011
Általános versenyképesség 30 42 45 42 47
A kormányzás minősége, hatékonysága 27 43 50 51 52
A cégek versenyképessége 30 47 52 47 50
Az infrastruktúra állapota 26 32 33 35 35
A gazdaság általános állapota 33 47 33 40 44

Megjelentek a svájci versenyképesség-kutató intézet, az IMD (Institute for Management Development) legfrissebb előzetes versenyképességi adatai. A vizsgált 59 ország között hazánk az előző évhez képest öt hellyel csúszott le a nemzetek versenyképességi listáján. Az IMD 1989 óta minden évben kiadja versenyképességi tanulmányait. Az általános versenyképességet a kutatók négy terület eredményeinek alakulásával mérik. Ezek az országok gazdasági teljesítménye, a vállalkozások versenyképessége, a kormányzás minősége és hatékonysága, valamint az infrastruktúra – beleértve az oktatási és egészségügyi infrastruktúrát is – állapota.
Az eredmények feltérképezéséhez statisztikai adatokat és szakértői becsléseket használnak. Azonban az, hogy az ez évi tanulmány összeállításához használt adatok közül melyek teljesen frissek, csak akkor derül majd ki, ha a végleges tanulmány megjelenik, és ez június első felében várható. Mielőtt azonban a jelenlegi állapotból bármilyen következtetést levonnánk, érdemes visszatekinteni néhány évre. Ez azért is indokolt, mert az elmúlt nyolc évben az IMD versenyképességi adataira alig figyeltek oda a hazai gazdasági szaklapok.
Hazánk általános versenyképessége alapján 2002-ben még a harmincadik volt a nemzetek listáján. A kormányzás hatékonyságát tekintve a huszonhetedik, a cégek versenyképessége tekintetében a harmincadik, az infrastruktúra állapota vonatkozásában a huszonhatodik, a gazdaság általános helyzete alapján pedig a harmincharmadik hely volt a miénk. Ez nem volt túlzottan rossz eredmény. 2004-re azonban ezek a helyezések jelentősen romlottak. Az általános versenyképességünk alapján a negyvenkettedikek lettünk. A további, említett területeken a negyvenharmadik, negyvenhetedik, harminckettedik és negyvenhetedik helyre csúsztunk vissza. Ezek a pozíciók 2009-re még tovább romlottak, és lemaradásunk drámaivá vált. Általános versenyképességünk alapján már csak a negyvenötödikek voltunk. A kormányzás hatékonyságánál volt a legszembetűnőbb a pozícióromlás: csak az ötvenedik helyet tudtuk elérni. De tovább romlott a többi mutató is: a cégek versenyképessége tekintetében az ötvenkettedik, az infrastruktúra vonatkozásában pedig a harmincharmadik helyre kerültünk. A gazdaság általános állapota viszont – elsősorban a költségvetési kiigazításoknak köszönhetően – javult. 2010-ben némi javulás volt tapasztalható az általános versenyképességi helyzetünkben (negyvenkettedik hely), amit a cégek versenyképességének javulása okozott (negyvenhetedik hely), de tovább romlott a kormányzás minősége (ötvenegyedik hely), a gazdaság teljesítménye (negyvenedik hely) és az infrastruktúra állapota (harmincötödik hely). Nézzük most ezeket az adatokat egy összefoglaló táblázatban!
Ha a táblázatra tekintünk, azt láthatjuk, hogy általános versenyképességünk tekintetében az elmúlt nyolc évben 12, a kormányzás minősége és hatékonysága vonatkozásában 24, a cégek versenyképessége alapján 17, az infrastruktúra területén kilenc, a gazdaság általános állapotát tekintve pedig 7 helyet vesztettünk a nemzetek versenyképességi sorrendjében. Ez rendkívül rossz teljesítmény. 2011-ben a vizsgált területek közül egy helyen a pozíciónk változatlan maradt, egy területen egy, további három területen pedig három, négy, illetve öt helyet romlott a pozíciónk.
Az előzetes adatok alapján annyit láthatunk, hogy a mostani versenyképességi lecsúszásunk okai elsősorban a gazdaság általános helyzetében és a cégek versenyképességében keresendők. A gazdaságban a magas munkanélküliség és infláció, valamint a GDP lassú emelkedése okozza a problémát. A cégek versenyképességének javulását pedig a hitelhiány, a belső kereslet stagnálása és a lassan javuló exportlehetőségek korlátozzák. A 2011-es évi adatok elemzésénél azonban szem előtt kell tartani, hogy egyrészt egy nyolcéves lecsúszási tendenciát nem lehet egyetlen év alatt megfordítani. Másrészt a gazdaságunk nemzetközi környezete sem javult még jelentős mértékben. Végül pedig az IMD adatfelvétele ez év elején történt, vagyis a 2011-es évről a tanulmány még nem tud átfogó képet adni. Az azonban máris jól érzékelhető, hogy a GDP növeléséhez és a munkanélküliség csökkentéséhez szükség lenne a hazai kkv-k és a mezőgazdaság mielőbbi fellendítésére, új, innovatív vállalkozások születésére, valamint a belső fogyasztás növelésére. Ezen adatok ismeretében célszerű lenne ezért az Új Széchenyi-tervet és a Széll Kálmán-tervet még inkább a versenyképesség-növelés ezen eszközeinek szolgálatába állítani.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár