Máskor majd bent maradnak

Tegnap eldőlt, hogy nem kapnak fizetést az alkotmányozásról hiányzó képviselők, mert nem dolgoztak, amikor kellett volna. Szerintem ez normális: aki nem végzi el a dolgát, ne is várjon pénzt érte, sőt örüljön, ha nem zavarják el. A házelnök döntését az érintett pártok (MSZP, LMP) sem vitatták, a Jókai utcában „jogilag értették” Kövér Lászlót, csupán margószélen jegyezték meg, hogy kicsinyes bosszúnak tartják a lépést; a liberálisok meg azt mondták, ők tisztában voltak azzal, ilyen következményekkel is járhat a bojkott. Lépnénk is tovább, ám az ellenzéki hírportál kommentelőinek némelyike ott ágál, hogy így meg úgy, skandalum, a mai kormánypártiak bezzeg megkapták a fizetésüket, amikor – még ellenzékben – kivonultak a teremből, pfuj! Süvöltöznek, bár megkockáztatom: valójában érzik, más kivonulni egy hazudós kormányfő beszédekor – és csak akkor – az ülésteremből, és megint más elutasítani egy ránk váró feladatot, történetesen az alkotmány elkészítését. Persze a bezzegpártiak is megkapják a magukét: „Ettek, ittak, PR-kodtak, jót mulattak, ahelyett, hogy dolgoztak volna” – írja valaki a kesergőknek. Másutt ezt olvasni: „Hunvald a sitten is kapta a fizetését – ez lenne a normális?”
Lendvai Ildikó hajdani MSZP-vezér minap azt nyilatkozta az újságnak: „Állampolgárként rettenetesnek érzem azt a retrográd szociális, közjogi, kulturális fordulatot, afféle ellenreformációt, ami az országot sújtja…” Lám, a nosztalgiázók itt vannak közöttünk. Régen felvonultak, most kivonulnak. Utóbbiért nem jár pénz…