Ön a tragikus naptól kezdve kerülte a médiát. Mi az oka, hogy most megváltoztatta álláspontját és interjút ad?
– Az első és legfontosabb, hogy szerettem volna üzenni Marian Cozma családjának és hozzátartozóinak: nagyon sajnálom ezt a tragédiát, gondolom, nehéz a szülőknek elhinni, hogy ami történt, nem előre kitervelt gyilkosság volt, nem feszítette a fiukat két ember a falhoz, hogy egy harmadik le tudja szúrni. Egy sajnálatos, tragikus baleset történt, ami nekem is rettenetes fájdalommal jár. Együtt érzek, együtt élek a család fájdalmával. Nem tudom elégszer ismételni: nagyon sajnálom, ami történt. Eddig ügyvédeim elzárkóztak a média érdeklődése elől, nem tanácsolták, hogy nyilatkozzak, miközben én két éve szeretnék megszólalni. Most végre eljött az alkalom, a garázdasági perben már régóta képviselő védőm, Kolorédi Adrienn ebben támogatott.
– Ha már az ügyvédek szóba kerültek, ön háromszor is lecserélte jogi képviselőjét. Mi indokolta a váltásokat?
– Nem egyeztek az elgondolásaink a védekezést illetően. Én így láttam jónak, mert úgy gondolom, hogy emberek életéről ne mások döntsenek; én minden taktika nélkül elmondom azt, ami történt. Azt szerettem volna, hogy kiderüljön az igazság, ezért én nem is hallgattam már senkire, nem fogadtam meg semmilyen taktikát, egyenesen, élesben elmondtam a bíróságnak, mi történt.
– A bírósági szakban ön mindvégig tagadta, hogy megszúrta volna Marian Cozmát, mi több, még azt is, hogy kést tartott volna magánál. Néhány hete azonban elismerte mindkét szúrást, ami a román sportolót érte. Mi késztette addigi vallomásának megváltoztatására?
– Nagyon sok oka van, mindegyikről nem szeretnék beszélni, de úgy gondoltam, hogy ez így helyes. Én az első pillanattól fogva vallomást akartam tenni, sajnos nem tehettem meg, pedig jobban örültem volna, ha az ügy kezdetekor ez megtörténik, de különböző okok miatt csak most vált lehetővé a vallomásom megváltoztatása. A bíróság nemrégiben tett eleget a kérésemnek, és beidézte a rendőrségi előadóm; már a nyomozati szakban készítettem egy helyszíni rajzot a cselekményről, amit a tanúvallomások is alátámasztanak. Ahogy beidézte ezt a nyomozót a bíróság, másnap meg is tettem a vallomásomat. Hangsúlyozom: úgy tettem meg a nyilatkozatom, hogy egyetlen szemtanú sem kötötte hozzám a cselekményt. Ötszáz tanúból senki nem állította, hogy kést látott volna nálam vagy szúró mozdulatot tettem volna.
– Akadtak, akik szerint ön megvárta, amíg megismeri az összes tanúvallomást, s csak azután tette meg nyilatkozatát, amelyben megpróbálta tompítani tettének súlyát.
– A tanúk még annál is kevesebbet mondtak, mint ami az iratismertetésen elhangzott. Ez nem taktika volt a részemről, egyszerűen most nyílt rá lehetőségem, hogy elmondhassam, mi történt. Tudom, talán az egész eljárás másképpen alakul, ha előbb megteszem a vallomást, de nem tehettem.
– Sokan úgy vélekednek – így vallott volt kedvese, Gergely Péterné, illetve ez az álláspontja az édesapjának is –, hogy a fönti szúrást nem ön vitte be, csak elviszi mások helyett a balhét. Igaz ez? S ha igen, kit, kiket véd?
– Családtagjaim, hozzátartozóim és akik engem ismernek, nem tudják elképzelni rólam, hogy én el tudnék követni egy ilyen tettet. Én magam sem gondoltam volna. A mai napig lehetetlennek tartom, hogy ez megtörténhetett. Elismerem: igen, sérülést akartam okozni, lábon akartam szúrni Marian Cozmát, ám a sportoló szerencsétlenül futott bele a pengébe. Nem lennék képes rá, hogy különösebb indok nélkül, szándékosan megöljek valakit. Aki engem ismer, tudja ezt rólam. Már az is nagy teher volt, hogy én sérülés okozásával megpróbálkozzak, de akkora ütést kaptam, miközben kétméteres, oroszul kiabáló emberek vettek körül, hogy rákényszerültem Cozma támadásának megakadályozására.
– Sem az ön kése, sem Németh Győző bicskája nem került elő.
– Más elkövetési eszközéről nem tudok nyilatkozni. Azt tudom, hogy amikor megtörtént a sajnálatos szúrás, egy pillanatra még láttam, mi történt, ránéztem a kezemre, majd elejtettem a kést, sokkot kaptam és elszaladtam. Azt gondoltam, hogy a rendőrség majd megtalálja a kést a helyszínen.
– Akkor nem igaz, amit a negyedrendű vádlott Pál Gábor állít, hogy Németh hazafelé az ön kését kidobta a robogó autóból?
– Nem. Adtam át Győzőnek véres zsebkendőket, egy italosüveget is, de kést nem.
– Miért hihette a zsebkendőre Pál, hogy az egy kés?
– Lehet, hogy az úton beszéltünk a diszkó előtt történtekről, és talán ő összekapcsolta a két eseményt. Nem hiszem, hogy rosszat akart volna Gábor, elképzelhető, hogy utólag úgy rémlett neki, vagy így rakta össze a képet, ám sokat ivott aznap éjjel, és az autóban is koromsötét volt.
– Mindig tartott magánál kést?
– Nem, véletlenül maradt nálam.
– Véletlenül?
– Előző nap kaptunk édesapámtól egy nagyméretű televíziót, nem tudta kicsomagolni, én pedig emlékeztem, hogy az autóm ajtajában mindig van egy kés, azt odaadtam neki, majd a zsebembe tettem. Másnap ugyanezt a nadrágot vettem fel.
– A vádlottak nagy része kitartott amellett, hogy születésnapot ünnepelni gyűltek össze 2009. február 7-én este Enyingen. Többen azonban azt vallották: bosszúállásra készültek, mert Raffael János öccsét, Andort előző éjjel megpróbálta bántalmazni egy fehérvári alvilági csoport. Önt aznap Budapesten személyesen hívta Raffael János otthonába.
– Nem azért találkoztunk, hogy meghívjon, hanem egy üzleti ügyünket rendeztük egy közös ismerősünkkel.
– És mellékesen megemlítette önnek a bulit?
– Nem hiszem, hogy egy szóval is említette volna. Én Németh Győző révén kerültem Enyingre. Hozzáteszem, nem is akartam menni, emiatt a volt barátnőmmel össze is vesztem, de aztán Győző mégis eljött értem, beültem az autójába és leutaztunk. Azt hittem, egy óránál tovább nem leszünk ott, köszöntjük a születésnapost, és jövünk vissza. Sajnos a srácok szórakozni akartak, elkezdtek italozni, Siófokon nem találtak nyitva szórakozóhelyet, így kerültünk Veszprémbe, teljesen véletlenül.
– Több tanú is kiemelte: elhangzott a bulin, hogy Fehérvárra akarnak menni.
– Én erről nem értesültem, de lehet, hogy beszéltek róla. Számomra az egyértelmű volt, hogy születésnapozni mentünk.
– Mivel magyarázza, hogy több tanúnak fogalma sem volt arról, ki a születésnapos az enyingi házban?
– Azzal, hogy csak egy-két olyan embert hívtak meg, aki az ünnepeltet személyesen ismerte, később ezek a személyek szóltak a többieknek. A meghívott ismerősök viszont már nem tudták, ki is Somogyi. Így jöhetett össze egy olyan társaság, amelynek több tagja nem látta még egymást. Én jó, ha öt embert ismertem személyesen.
– Egy tanú azt állította: Raffael János a Balaton déli partjának egyik alvilági vezére.
– A média próbált egy nagyobb volumenű ügyet kreálni ebből a szerencsétlen tragédiából, azért dobták be a maffiaügyet, a védelmi pénz vagy a leszámolás verziót, hogy jobban el tudják adni a lapokat. Eközben egyesek a háttérből közfelháborodást akartak kelteni, mivel az ország legjobb kézilabdacsapatának sportolója sajnos életét vesztette. A csapat mögött hatalmas emberek állnak, akik mindent elkövettek azért, hogy a médiában az ügy címlap legyen, és minél nagyobb büntetési tételek szülessenek. Senki nem gondolt arra, hogy ami történt, az egy szerencsétlenség.
– Több tanú is vallotta, hogy az enyingi csoport egyes tagjait már korábban is látták a Patrióta lokálban, illetve a velük jó kapcsolatot ápoló Beéry testvérpár is „kinézte” magának a helyet. Ebből mi igaz? Ön járt ott korábban?
– Soha nem jártam Veszprémben szórakozni, nemhogy a Patrióta lokálban. A társaság nagy része 50-60 kilós, alacsony, tizenéves gyerekből állt. Bizonyos alvilági emberek, ha védelmi pénzt akarnak elintézni, nem ilyen társasággal indulnak neki.
– Számos tanúvallomásban szerepel: önök méregették a tömeget, idegesen jártak fel-alá, mintha keresték volna a balhé lehetőségét.
– A kamerafelvételeken látható, hogy mindenki udvariasan közlekedik, nem lökdös senkit, nem tör utat, normálisan szórakozik. Az emeleti részben ültem egy fotelben, nem garázdálkodtam, nem kiabáltam, nem kerestem a bajt. Sajnos az est tragédiába torkollott, ami alapján az ott megfordult emberek úgy raktározták el magukban a történteket, hogy a cselekményt hozzánk kötötték. Így már egy nézés is garázdaságnak számított, lehetett rajtunk látni, hogy elvetemült emberek vagyunk. Nem is értem, azokat hogyan vádolhatta meg a városi bíróság garázdasággal, akik az emeleti szinten iszogattak, nem csináltak semmit a világon, és ezt a kamerák felvételei is igazolják. Az ügyészség az előzetesbe kerülőktől, akik másképp nem szabadulhattak, terhelő vallomásokat csikart ki.
– Kiből például?
– Beéry Iván Tamásból (a garázdasági per kilencedrendű vádlottja – a szerk.). Ez az egész garázdasági vád csak arra volt jó, hogy a Beéryhez hasonlókból terhelő vallomást húzzanak ki, hiszen a felismerésre bemutatások során kiderült: a rendőrség kezében semmilyen bizonyíték nincs.
– A táncparketten történtek azért mégsem sorolhatók a békés szórakozás kategóriájába.
– A szűk helyen egy teljesen hétköznapi dulakodás alakult ki Németh Győző és Marian Cozma között.
– Miért gondolta Németh, hogy a 212 centiméter magas Marian Cozmát móresre taníthatja? Nem voltak egy súlycsoportban.
– Hogy Győző miért kakaskodott vele, arról őt kell megkérdezni. Azt láttam, hogy Cozma többször is hátrafordult, ám nem volt számomra egyértelmű, hogy a lányokat nézi vagy Győzőt méregeti. Egy pillanattal később már dulakodtak. Úgy kerültem a verekedésbe, hogy közéjük álltam, szétválasztottam őket, ne legyen verekedés, mert elítélem az erőszakot és Győzőnek sem akartam problémát. Ekkor kaptam az ütést hátulról, elsötétült minden. Ettől kezdve alakult ki egy kisebb fajta háború.
– Ivan Pesic ütötte le?
– Ezt a nyomozás során tudtam meg.
– Ő azt vallotta: azért ütötte le, mert kést látott az ön kezében.
– Ez az ötödik vallomásában szerepelt. Gondolom, ez egy ügyvédi taktika lehetett, mert semmiféle kés nem volt a kezemben, amikor leütöttek. Éppen azért vettem elő a kést, mert engem támadás ért, és meg akartam védeni magam. Láttam, hogy Marian Cozma nincs egyedül, hat-nyolc kétméteres ember segít neki, akikről azt hittem, orosz gengszterek. Elvetemültek voltak, hiszen egy kis dulakodás során egyből szétcsaptak egy sörösüveget a fejemen. Látták a társaim, hogy ömlik a vér a fejemből, ekkor fogtak meg ők is székeket, üvegeket – láncreakciószerűen terjedt a verekedés.
– A düh munkálkodott önben, amikor az utcára ért?
– Nem, halálos félelem lett úrrá rajtam: véreztem, nem láttam a sebem, arra is gondoltam, lehet, hogy szétnyílt a koponyám. Próbáltam felmenni a harmadik szintre, hogy biztonságba kerüljek, amikor láttam, hogy kiürült a tánctér. A földszinten találkoztam Győzővel, amikor valaki megszólalt a hátam mögül: „Csoki, menjünk.” Ezért mentem ki az utcára, s nem azért, hogy a verekedést folytassam. El akartam hagyni a helyszínt.
– Miért folytatódott mégis a dulakodás?
– Próbáltam a konfliktust elkerülni, de körbeálltak, nem tudtam eljutni az autóig. Leütöttek, s újból kezdődött a verekedés.
– Ki ütötte le? Kézilabdázó vagy talán egy nézelődő?
– Koromsötét volt, nem tudnám teljes biztonsággal rámondani senkire, hogy ő ütött le. Itt szeretnék eloszlatni egy félreértést, ugyanis a kézilabdázók is azt vallották, hogy az ír söröző bejáratáig, 8-10 méterre elmentek a Patriótától. A verekedés viszont a lokál kijáratánál zajlott. Akkor hogy lehetnék én a támadó? Több tanú is elmondta, hogy Marian Cozma futott vissza a tömeg felé.
– Ön verekedett vele?
– Nem, másokkal verekedtem. De addigra már nagy ütéseket kaptam, miközben óriási emberek vettek körül, és üvegcsörömpölést is hallottam, úgy éreztem, nem engedhetem meg magamnak, hogy ismét megtámadjanak. Ekkor vettem elő a késemet, ki kellett állnom magamért.
– Kik vettek részt az adok-kapokban? Tanúvallomásokban az áll, nemcsak önök hárman (az első-, másod- és harmadrendű vádlott) verekedtek, hanem többen is bekapcsolódtak az enyingi csoportból.
– Utólag tudták meg a tanúk, hogy 25 vádlottja van a garázdasági ügynek, ami megzavarta őket, összekeverték a valóságot a média által közvetített hírekkel, képekkel. Akadt, aki azt állította, Marian Cozma 15 cigánnyal verekedett. Arról nem is beszélve, hogy hajnali háromkor ott szinte mindenki ittas volt, az ő szavuk alapján kell majd ítéletet hoznia a bíróságnak. De a vallomásomat néhány józan ember szerencsére alátámasztja, vagyis csak mi ketten voltunk kint Németh Győzővel, akit hátba akart támadni Cozma.
– Sokan még ma sem értik, hogy a hajnali három körül történt esetet követően hogy sikerült önöket rekordgyorsasággal, fél nap alatt beazonosítania és elkapnia a rendőrségnek?
– Erről mást kellene megkérdeznie.
– Feldobták magukat?
– Biztos rendelkezett valamilyen információval a rendőrség. Beéry Iván már aznap terhelő vallomást tett rám délután, noha nem is láthatott engem, mert nem tartózkodott az utcán a verekedés alatt, csak kitalált egy történetet: szerinte Pál Gábor mondta nekem, hogy „miért kellett megszúrni?”, noha ekkor Pál még a diszkóban volt.
– Milyen ítéletre számít?
– Az évek számát tekintve itt, Veszprémben bármi előfordulhat, de én azért tettem vallomást, mert nagyon csodálkoztam a Veszprém Megyei Bíróságon, milyen korrekt, nem befolyásolja a tanúkat, nem csikar ki belőlük plusz terhelő vallomásokat. Úgy éreztem, ennek a bíróságnak elmondhatom, ami történt. Annak a megfogalmazásnak nagyon örülnék, hogy nem szándékos emberölést követtem el. Az évek száma nem is annyira fontos nekem, mint ez a mondat.
origo.hu
Hatalmas esők jönnek, bezuhan a hőmérséklet
