Van valami megejtően emberi abban, ahogyan a parlamenti képviselők múlatják az idejüket az üléseken. A tévében is látható, amint az üldögélésben megfáradt honatyák, honanyák oldottan beszélgetnek, keservesen nézegetik az órájukat, az érdeklődőbbek neteznek, újságot lapoznak; egyik-másik olykor felnéz, láthatóan zavarja a kihangosított felszólaló.
A megfonnyadt szocialista frakció háza táján a legoldottabb a hangulat, jó múltkor például a szemgyulladását maga kezelő Vadai Ágnest mutatták, amint – képviselőtársa lángszavú interpellációja közepette – éppen pipettával csepegtetett a látószervébe nagy igyekezettel. Mások rendszeresen az ülésteremben költik el a kinti ABC-ben vett uzsonnájukat (töpörtyű, disznósajt, abált szalonna, miegyéb), jó ízűeket kortyolnak hozzá, előkerül bugylibicska, kockás kisabrosz – megadják a módját. Vidéki kollégák talán a hazai fütyülősből is hoznak laposüveggel, némelyikük felszólalásában érezhető is kisebb mássalhangzó-torlódás.
Volt is sértődöttség minap, amikor a plenáris ülést vezető házelnök leszólt az MSZP-frakciónak: ha lehetne, függesszék már fel a menzázást, mindennek van határa. A legjobban a pogácsás Szűcs Erikát döbbentette meg Kövér László felszólítása, a kávézásnak már neki sem kezdett…
Az országházi lazaság persze nem minden előzmény nélküli. A Horn-kormányzat idején például ide, a Tisztelt Házba jártak dolgukat végezni az erre masírozó rendőrök – volt is nagy fejtörés a házszabály-alkalmazóknál. Nemrég a jobbikos Zagyva György Gyula viselkedése tért el az átlagétól, ő meg ismeretlen okból egyenesen egy szablyával érkezett a Házba. Mások csupán zagyva gondolatokat hoznak magukkal. Megint mások be sem jönnek. Vagy bejönnek, de minek?
origo.hu
Menczer Tamás: A békepárti, migrációellenes vezetőket meg akarják gyilkolni
