Ne legyünk meglepődve azon, ha Csepel sportszerető közönsége bizonyos nosztalgiával tekint a pártállami időkre. Ez persze kizárólag a sportra vonatkozik, annak is arra az időszakára, amikor virágában tündökölt a kerület szeme fénye, a Csepel SC – akkori versenyzői kupákat, bajnokságokat nyertek, futballcsapata győztes lett az NB I-ben (1959), öttusázói (Németh Ferenc, Balczó András) olimpiai aranyakat szereztek.
Persze, kapott szépen a kiváltságokból a klub: pártunk és kormányunk kirakategyüttesnek szánta; volt pénz, paripa, fegyver... Jó húsz éve aztán jött a hideg zuhany, pontosabban már nem jött meleg víz a rózsákból. A piacgazdaság pofonjai készületlenül érték a csepelieket (is), nem tudtak elhajolni előle – beindultak viszont a privatizátorok. Már hogyne indultak volna be: a csepeli sportszelet ízletesnek ígérkezett. Innen kezdve a klub szép harmonikusan beilleszkedett az országzüllés folyamatába. Az iparmágnás Weiss Manfréd által létrehozott sportkör mára gyakorlatilag az enyészetté lett. Nincs. A központi sporttelep és a kis-Duna-parti létesítmények több mint tízhektáros romos ingatlanján nyolcmillió eurós jelzálog- és vételijog-bejegyzés szerepel. A zavaros hátterű Csepel SC Alapítványt pedig az idén egy offshore cégek tulajdonában lévő kft.-nek játszották át (lakópark építéséről beszélnek…)
Említést érdemel még, hogy a polgármester minap arra kérte a legfőbb ügyészt, az esetleges büntetőeljárás lefolytatásával ne a kerületi rendőrkapitányságot és az illetékes ügyészséget bízza meg. Annyi mindent beszélnek… Sportról már régen nincs szó.
origo.hu
Saját gyerekeit akarta megölni egy bonyhádi férfi
