Újabb tartalmi űr a fővárosi éterben

Egy rádió csak addig tud jól működni, amíg a lélek, a rádiózás iránti szerelem hajtja. Ha ez nincs meg, akkor az történik, hogy egyszer csak lekapcsolják – írta Kádár Tamás, a Radiocafé volt tulajdonosa, az Est Media egykori ügyvezetője. Ebben a mondatban minden egykori és volt, miként immár a Radiocafé is. Május 17-én, kedden délután négykor az Antenna Hungária szüntette meg sugárzását a 98,6-on, miután a médiahatóság a cég tartozásai miatt felmondta a műsor-szolgáltatási szerződést. Egy mozdulat, majd a sistergés. Ilyen egyszerű. Egy megszűnt rádiót nem lehet újranyitni.
Bár a Radiocafé eltűnését csak a fővárosiak és a régióban élők érhetik meg veszteségként, szólni kell néhány szót erről az adóról, amely a kevés beszélő rádiók közé tartozott a piacon, és a felmérések szerint naponta 13 ezer 15–49 év közötti hallgatója volt. Magára vessen azonban, aki Veres Istvánnak ad el valamit – ő vette meg május 6-án a rádiót. Veres a piaci élet eseményeit kevésbé követők által többek között onnan azonosítható, hogy ő szeretné bebizonyítani a magyar állam ellenében, hogy a Citadella nem védett műemlék, ezért bármikor építhet teraszt ott a bárjához, az övé a ferihegyi repülőtéren kizárólagos szállítási jogokat szerzett, majd a közelmúltban adósságviták miatt kitett Zóna Taxi, és már van (volt) egy rádiója is, ami szintén nem hagyományteremtő vállalkozás. Márciusban nőknek szóló adót akart üzleti partnereivel indítani Radio Face (!) néven, de mivel nem fizették a műsor-szolgáltatási díjat, a médiahatóság felmondta a szerződést. A cég megtámadta a határozatot, és azóta engedély nélkül sugározza a műsorát.
A Radiocafé felől már régóta rossz hírek érkeztek. A baloldali médiát birtokló üzleti körök addig adták-vették, mígnem 24 milliós tartozása miatt vége nem lett. Ha akarták volna, életben tarthatták volna, csakhogy most nagyobb dolgokra kell a pénz. Olyan adókra például, amelyek komoly műsortartalommal nem rendelkeznek, de lényegesen több embert elérnek. Nem lehet véletlen, hogy Székely Gábor nyelte le a Neo FM-et. Pedig a Radiocafé azon kevesek között volt, amelyikben végiggondolták, kihez akar szólni. Nemcsak zenei szolgáltatása volt, hanem gazdasági, kulturális, sőt komolyzenei ismeretterjesztő műsora is, a Milliók reggelire például kimondottan a készülődő fiatal üzletemberek orientálását szolgálta. Az már valóban kérdés, hogy egy jól körülhatárolt célközönségű, a városi fiatal értelmiségre berendezkedett rádió miért nem tudja megkeresni a reklámpiacon a meleg vízre valót. Lehet, hogy az ő bevételeit az üzleti családon belül például másra fordították. Ugyanakkor az is tény, hogy a beszélő rádió fenntartása jóval költségesebb, mint a naphosszat zenét sugárzó adóé, hisz nemcsak kitalálni kell a műsorokat, hanem azokhoz vezetőket is kell fizetni. A Radiocafé elmúlása mindenesetre nem jó üzenet azoknak, akik komolyan vehető rádiós terveket dédelgetnek, nyitott a pálya azonban azok előtt, akik nem tartalmi, hanem zenei űröket akarnak kitölteni az éterben. Irány a fekete lyuk!
(Radiocafé FM 98,6)