Tóth II. József, az Aranycsapat tagja – ki vitathatja tőle el ezt a státust a Puskásékkal eltöltött tizenkét válogatottsággal a háta mögött? – ma is köztünk él, de neve csak ritkán kerül szóba. Holott nem akármilyen labdarúgó volt! Ő is világbajnoki ezüstérmes, mint a még szintén élő Buzánszky és Grosics, hisz ott volt az 1954-es svájci világbajnokságon, sőt gólt is lőtt a nyugatnémeteknek és remekül játszott a brazilok ellen is, amíg le nem terítették. (A legendás 7-1-es angol meccsen és 1955-ben az olaszok ellen szintén betalált.) A Csepelhez mindörökké hű lakos és játékos feleségével él szerény körülmények között. Nehezen lehet már kimozdítani csendes otthonából, hiszen 82 év súlya nehezedik amúgy is sérült lábára.
– Engem egy életre elintéztek a brazilok! – fogadott érdeklődésünkkor. – Nagyon idegesen és durván játszottak mindvégig, engem a második félidőben terítettek le, de akkor még nem volt cserelehetőség, így sípszóig ott ténferegtem a pályán. Ezzel számomra befejeződött a világbajnokság.
– Amit ötvenhét esztendeje veszítettünk el…
– Amit az angol bíró elcsalt tőlünk, revánsot véve a 6:3-ért és a 7:1-ért.
– Jó barátját, egykori csepeli klubtársát, Czibort pedig a megszokott balszélről a jobbszélre küldte Sebes Gusztáv szövetségi kapitány, amit szintén rossz taktikai húzásnak tartanak azóta is.
– Hülyeség! Róla kevesen tudják, hogy jobblábas volt, a Csepelben sokszor játszott jobbszélsőt, méghozzá remekül. Nem volt tőle idegen ez a poszt, bár kétségtelenül a világ legjobb balszélsője volt. Nem rajta ment el a meccs.
– Az ezüstérem ma már szépen csillog?
– Valahol biztosan, de nem nálam – tőlem ugyanis ellopták! Egyszer egy társaság járt nálam, és kérték, mutassam meg az érmeimet. A nagy kavarodásban aztán valamelyik elemelte. Már rég lemondtam róla, valaki biztosan boldog vele. Ha arany lett volna, az sokkal jobban fájna.
– Igaz, hogy már az is csoda volt, hogy egyáltalán kijutott a világbajnokságra, hiába dicsérte mindenki játékát, gyorsaságát, lövőkészségét, technikai tudását?
– Mindenki tudta rólam, hogy vallásos vagyok, cserkész is voltam, ráadásul egy nagynénim 1938-ban kiment Angliába. Így a rendszer többszörösen megbízhatatlan alakjának számítottam, és csak azután utazhattam nyugatra, hogy megszületett a kislányom 1953 végén. Attól kezdve tudták, hogy biztosan nem disszidálok. De korábban nem vittek ki a helsinki olimpiára és Londonba se, a 6:3-ra. Idehaza már játszottam az angolok ellen a visszavágón, meg is ajándékoztam őket egy góllal. Pedig nagyon lámpalázas voltam, mint egy vizsgázó kisdiák, először szerepeltem a legnagyobbak közt, és féltem, hogy annyi ember, százezer néző előtt le fogok bőgni. Hidegkuti Nándor ezekkel a szavakkal nyugtatgatott: „Ne rezelj be Bozsi! – ez volt a becenevem, csak egy k betű választott el Bozsiktól… – Ha magasan adod be a labdát, Kocsis Sanyi befejeli, ha laposan, Öcsi vágja be, ha netán hosszúra sikerül a beadásod, Czibor Zoli utoléri.” Jól sikerült a bemutatkozásom, a sportlap is megdicsért.
(A Népsort május 24-i száma így írja le az ötödik gól történetét: „Tóth II. éles szögből 10 méterről nagy erejű lövést küld kapura, a vetődő Merrick csak kiütni tudja a labdát, Tóth azonban a lövés után nem áll meg, teljes lendülettel ráfut a labdára, s közvetlen közelről a kapu jobb sarkába nyomja.” „Olyan teljesítményt nyújtott, mintha már legalább hússzor vagy huszonötször szerepelt volna a nagy válogatottban. Kitűnően megértette magát csatártársaival. Beadásai, keresztlabdái aranyat értek. Vérbeli klasszis szélsőalakítás volt a gólja.”)
– Kivel volt a legjobb viszonyban a válogatottban?
– Cziborral és Puskás Öcsivel, de a többiekkel is, bár rosszul esett, hogy a lerúgásom után volt, aki meg se látogatott a kórházban. Ez jobban fájt, mint a sérülésem…
– S mit érez akkor, amikor még élő csapattársai sorozatban kapják a kitüntetéseket?
– Ilyenkor érzem igazán, hogy mégsem az Arany-, hanem az Ezüstcsapat tagja voltam…
– Mennyi pénzből él?
– Havi nyolcvanhétezer forintból.
– A szerénység nem kifizetődő?
– Én a górékkal soha nem szoktam beszélni, nem az a típus vagyok. Boldog házasságban élek csaknem hatvan éve a feleségemmel, a többi nem számít.
– Mivel telnek a napjai?
– Reggel a szemetet leviszem, az újságokat elolvasom, segítek Ibolyának, a feleségemnek és nézem a tévét. Az itthoni focit kevésbé, az nem köt le, de a külföldi meccseket mindig. Nagy Barca-szurkoló vagyok, már csak Czibor, Kubala és Kocsis Sanyi miatt is.
– Nem bánta meg soha, hogy ilyen hűséges volt Csepelhez?
– Kölcsönjátékosa voltam az MTK-nak, az Újpestnek és a Fradinak, ide hívtak is, de nem engedtek. Nem baj, legalább közelebb voltam a családomhoz. Egyébként még válogatottként is dolgoztam esztergályosként az üzemben. Úgy látszik, Csepel mindig messze volt a fővárostól…
origo.hu
Megszólalt Magyar Péter volt barátnője: Magyar Péter nem az, akinek látszik - videó
