Weiner Sennyei Tibor leginkább a nagy példakép, Jorge Luis Borges elbeszélőtechnikáját követi. A könyvben megtalálható az argentin íróóriás Brodie jelentése című, híres történetének továbbgondolt változata is. A Báthory Erzsébet-novella magyar vagy közép-európai életérzés: a koncepciós per áldozatának cellamonológja a régi magyar naplóírók érzelmes stílusában. Békássy Ferenc huszártiszt és társai első világháborús mártírsága Rilke hangulatával keveredve felidézi a fiatalság színe-virága pusztulásának tragédiáját. Az olykor ködösnek, bonyolultnak, talán művészieskedőnek ható szakaszok, ahol egy-egy újabb költői hangot fűz bele a történetek szövetébe, ezt erősítik – klasszikus értelemben a tragédiát –, Weiner Sennyei zeneiséget old fel az elbeszélésekben, belső, sajátos ritmust és mikrovilágot teremt minden egyes rövid írásában. Ez a párhuzamosság tapasztalható a világháborús novellában, amikor a költő B. F. (akiről Babits írt megrendítő esszét a Nyugatba, miután a fiatal huszártiszt elesett) és társai hányattatásáról, a háborúról megkapó élességű karcolatok kerülnek elénk, a szövegben váltakozva Rilke éteri álomvilágával, mintegy a lélek törékenységét állítva kontrasztba a valóság szélsőségesen durva megnyilvánulásával, a front naturalitásával, ami szintén önmagában inkább lázálomra hasonlít, mintsem realitásnak fogható fel.
Érdekesen jelenik meg szintén a háború a fiktív Marcus Aurelius-levélben, ahol a szemlélődő császárt éppen seregei élén látjuk, s egy csatajelenetben él át filozófiai felismeréseket. Üde színfolt Tagore, az indiai költő levelei Balatonfüredről, itt mély, idilli versvilág kerül szemünk elé mintegy gyógyírként. Weiner Sennyei Tibor kötetében rendkívül szimpatikus, hogy kivétel nélkül magyar vonatkozású történeteket gyűjt össze. Olykor ő maga vagy nemesi felmenői jelennek meg, máskor csak a helyszín Pannónia (az említett Marcus Aurelius-novellában), avagy magyar tudós szabadít a világra valamilyen kétes találmányt (Kempelen Farkas az Edgar Allan Poe-novellában).
A címadó novella nagy eretnekét is egy magyar jezsuita szemszögéből ismerjük meg, aki lenyűgöző tisztasággal tárja elénk a Szent Ágoston-i kettősséget: a földi Rómát, egyházat, inkvizíciót és az égi szellemet, ami ott él az egyéni emberben, a lélek csatamezejét, amit el kellett zárni a kor hivatalos tekintete elől – ami megint csak visszatérő tanulság, útravaló, annak is szánja az emlékiratot halála előtt papírra vető elképzelt ős. Tehát ez is egy amolyan „talált dokumentum”, a kötet többi irodalmi kalandozásai és tréfái azt sugallják nekünk, ettől a fiatal írótól még sokat várhatunk a jövőben.
(Weiner Sennyei Tibor: A nagy eretnek. Fapados Kiadó, 2011, 2020 Ft.)
origo.hu
Orbán Balázs: A hét vicce: Magyar Péter tüntetést szervez a közmédia elé
