Elfedni valamit és megmutatni a rejtőzködőt

Négyszáz A/4-es rajzból áll Sárkány Győző Ferenczy Noémi-díjas grafikusművész kiállításának az anyaga a Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galériájában. A hatvanadik születésnapját ünneplő grafikus sorozatokba rendezi a műveket, majd térbeli együttest, ahogyan a kiállítás címe mondja, Leporellót komponál a műfaji határok átlépésének, a művészet és az élet közötti falak lebontásának szándékával.

Különös műfaj az írott-rajzolt üzeneteket hordozó leporellóé. Összehajtogatva legfeljebb elő- és hátlapja látható, hajtogatás közben viszont újabb és újabb kombinációkban jelennek meg rajta a képek, szövegrészletek. Kicsit olyan, mint amikor gyermekkorunkban „hajtogatós” rajzokat készítettünk, mindig csak két határoló vonalat ismerve a mienk előtt elkészült, gondosan elrejtett rajzból – hogy azután, amikor a lapot kisimítjuk, különös, sosem volt lény, alakzat bukkanjon föl a szemünk előtt. Egymástól különböző világokat összekötő, közöttük közvetítő műfaj a leporelló, lehet, hogy egyszer szabályos, bekötött, fűzött könyvvé komolyodik, de az is lehet, hogy a verbális üzenet jellé tömörül, s a leporellóból művészkönyv vagy könyvtárgy formálódik.
Talán személyes műfajnak is mondhatnánk, hisz nincs más, aki úgy kapcsolná össze a rajzot, a rajznak helyet adó papírlapot, a lapokat magukba foglaló, síkban megjelenő tablót és a sorozat térbeli megjelenését lehetővé tevő leporellóformát, mint a Gaál Imre Galéria mostani kiállítója. Sárkány Győző az egyes lapokról készített másolatokat huszonöt tablón mutatja be, de a rajzok egy részét a galéria különböző pontjain elhelyezett posztamensekre helyezett leporellók lapjain is meg lehet tekinteni. Különös, dinamikus hatást kap a kiállítás ettől a megoldástól, amelyet csak fölerősít a látogató mozgása a teremben, hiszen nem csak a sík és a tér különböző viszonylataival szembesül, de olyan idő- és térbeli folyamatokkal is, amelyek a műegyüttesen belül játszódnak le az egyes sorozatokban vagy épp témakörökben megfogalmazódó formai-tematikai változások következtében. Ezekkel együtt mindegyik témakör lapjai ugyanazokat a kérdéseket boncolgatják. A látható és a láthatatlan, a valódi és az ál, az igazi és a hamis ellentétét vetik föl a Körmonolit, a Tömbmonolit és az Oválismonolit című sorozatok, s még inkább ezt teszi a Maszk és a Testmaszk című sorozat. A maszk ugyanis az arcot – az emberi test meghatározott részeit, vonásait, legszemélyesebb jegyeit – formázza, de természetesen mégsem azonos vele, hol megidézi, hol elrejti az arcvonásokat, hol hangsúlyozni kívánja a maszkot hordozó ember lényegét.
Erről az emberi lényegről szólnak a művek, Sárkány Győző vizuális jegyzetei. A papírlapon puhán sikló rajzceruza körvonallá, szerkezetté egyszerűsít, egy-egy részletet kiemel a maszkként megjelenő emberi arcból, női testből. Elrejt egyes elemeket, miközben élvezi, hogy minden szépségét megmutathatja a részleteknek, az adott felületet teljesen betöltve abbahagyja, majd újrakezdi a rajzolást. Olyan magától értetődően alakulnak át, kopnak el, erodálódnak egyes formák, mint a szélnek kitett hegyoldal, a Húsvét-szigeten a tenger fölé magasodó óriási szobrok tömbjei – és mint az idő, úgy helyettesíti mindjárt új értékekkel az elveszetteket. Elfedi azt, ami elfed valamit – megmutatja a rejtőzködőt, akár a leporelló lapjai.
(Sárkány Győző: Leporelló. Gaál Imre Galéria, július 24-ig.)