Alig telt el néhány hónap azóta, hogy a patinás londoni Royal Academy of Artsban bemutatták a Budapest kincsei – Európai remekművek Leonardótól Schieléig című kiállítást a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria legszebb festményeiből. Most mégis újra a magyar kultúra áll a brit művészeti szentély központjában. A nemzetközi és egy pár magyar festményt felvonultató őszi kiállítás után most kizárólag magyar és magyar származású alkotókra fókuszálnak: a XX. századi magyar fotográfia egyre inkább elnyeri méltó helyét a magyar és a nemzetközi kulturális életben.
A kiállítást André Kertész, Brassai, Robert Capa, Moholy-Nagy László és Munkácsi Márton neve fémjelzi, de Balogh Rudolf, Escher Károly, Pécsi József, Korniss Péter és Kerekes Gábor is helyet kapott Londonban. Eltérő sorsok rejtőznek a nevek mögött: az előbbieknek el kellett vándorolniuk Magyarországról, hogy aztán nemzetközi hírű fotográfusokká váljanak, míg utóbbiak itthon is ki tudták bontakoztatni tehetségüket. Több mint kétszáz fotót állítanak ki most tőlük Londonban.
André Kertész a Monarchia világháborús katonájából a párizsi mindennapi élet szellemes megörökítője, Picasso, Mondrian barátja, majd amerikai alkalmazott fotós, s élete végén a tengerentúl is elismert művész lett. Brassai hozzá hasonlóan Párizsban vált fotóművésszé: „Senkihez nem hasonlítható fényképész: valójában festő, szobrász, aki a szobrászat és a festészet helyett a fényképészetet választotta” – mondta róla Francois Mauriac Nobel-díjas francia író. Robert Capát, ezt az igazi huszadik századi kalandort, az indokínai háború áldozatát a legnagyobb háborús fotóriporterként tisztelik mind a mai napig. Moholy-Nagy László, a budapesti iparművészeti egyetem névadója fotográfusként, festőként, formatervezőként is a Bauhaus világhírű képviselője volt. Munkácsi Márton előbb Németországban, majd Amerikában futott be szédítő karriert: az Egyesült Államok XX. század közepi aranykorának a krónikása volt. Az itthon maradt mesterek közül Balogh Rudolf a magyarosnak nevezett, a hazai tájak idilljét megörökítő stílus atyjaként, míg Escher Károly a Horthy-korszak árnyoldalait bemutató szociofotókról vált ismertté. Pécsi József fotóművész, aranykoszorús fényképészmester, szakíró, szaktanár, műgyűjtő – egy klasszikus huszadik századi polgár volt. Korniss Péter és Kerekes Gábor pedig a kortárs fotóművészet két magyar csillaga. A Londonban bemutatott fotográfusok alig egy-egy mondatnyi életútja is jól tükrözi: mennyire szerteágazó és a magyar történelemre reflektáló kiállítást sikerült szervezni. Ez Colin Fordnak, a bradfordi National Media Museum (Nemzeti Médiamúzeum) fotótörténészének, alapító igazgatójának és Baki Péternek, a Magyar Fotográfiai Múzeum vezetőjének köszönhető, akik három éven keresztül készítették elő az eseményt. A kiállítás online is elérhető képein feltűnik: a dokumentarista, társadalmi témájú fotók kerültek előtérbe. A Tanganyika-tóba szaladó fekete fiúktól a subában álló alföldi pásztoron keresztül egy golyónyomokkal tarkított pesti gangon vonuló nászmenetig terjednek a szerteágazó témák. Baki Péter a MúzeumCafé folyóiratnak nyilatkozva elmondta: a vendéglátók a szociofotókra fókuszáltak, mivel az absztrakt, nonfiguratív magyar fotográfiát a nyugatihoz képest megkésettnek tartották.
A Soho művésznegyedének és a St. James parknak, a brit arisztokrácia kedvelt környékének határán, a Picadillyn álló Királyi Művészeti Akadémián október 2-ig lehet megtekinteni a magyar fotográfusok kiállítását. Újra jelen lehetünk hát a világ kortárs kulturális központjának számító London szívében. Erős kontraszt, és üröm az örömben, hogy a hazai fotóművészet örökségét gondozó, kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban egy beázás miatt nemrégiben több első világháborús Balogh Rudolf-felvétel elpusztult. A múzeumot 2010-ben mindössze hárommillió forinttal támogatta a magyar állam.
origo.hu
Tömegkarambol volt Sümegnél
