Őszintén beismert koholmányok

Grősz József vádlottat 1948 novemberében Mindszenty József magához rendelte, és bizalmasan közölte, hogy a köztársaság megdöntésére összeesküvést szervez és vezet. Részletezte, hogy háború esetén vagy ha az összeesküvés kirobbantására megfelelő helyzet alakul ki, kormányt alakít, és kiáltványt bocsát ki – így kezdődik a kalocsai érsek ellen összeállított vádirat. Grősz érsek mindent bevallott, így a vádirat a beismerő vallomás címet is viselhetné. Grősz elmondta: Mindszenty azért hívatta, hogy megbízza az összeesküvés vezetésével arra az esetre, ha őt őrizetbe vennék. Grősz vállalta a feladatot, ezért 1950. július 5-én az alábbi írásbeli nyilatkozatot küldte az amerikai követségre: „Az ősi magyar törvények szerint a király távollétében és a hercegprímás akadályoztatása folytán, mint Magyarország Homo Regiusa, vállalom az államfői tisztség betöltését és átmeneti kormány kinevezését.”
Lehetne még hosszan idézni a vádiratból, de az Alapy Gyula ügyészségi elnök által összeállított szöveg olyan ostoba, olyan átlátszóan primitív, hogy jobbnak látjuk, ha nem élünk vissza az olvasók tűrőképességével. Bár közvélemény-kutatások nem készültek, a visszaemlékezők szerint a Grősz-peren már csak nevettek az emberek. Korábban a többség még elhitte Mindszenty bűnösségét, majd Rajkét is, Grősz ügyére legyintettek. Pedig a rádió egyenes adásban közvetítette a tárgyalást, s a nyilvános részről a sajtó rendszeresen és nagy terjedelemben beszámolt. De az infantilis történet, hiába tettek a vádlottak mindent „őszintén” beismerő, feltáró s mélységesen bűnbánó vallomásokat, már sok volt az embereknek. Nem azon szörnyülködtek, hogy művelt, jóravaló emberek, egyházi személyek, sőt főpapok is miként követhettek el ily főbenjáró bűnöket, hanem azon, hogyan vállalhatták magukra. Ma is megfejthetetlen, miért ismerték be a legképtelenebb vádakat is, vállalva a súlyos, egyikük a halálos ítéletet is. Mindszenty megtörését kegyetlen kínzásokkal s minden valószínűség szerint orvosi eszközökkel érték el. Rajk László önfeláldozónak hitt motivációiról is vannak képzeteink. A Grősz-perben viszont, legalábbis az érsekkel szemben, nem alkalmaztak különösebb testet-lelket gyötrő eszközöket.
Grőszt 1950. május 18-án vették őrizetbe. Kihallgatása során a legsúlyosabb tortúrát akkor kellett elszenvednie, amikor priccsen kellett (volna) aludnia takaró nélkül, ráadásul cigarettát sem kapott. 28-án már mindent beismert, amit elé tettek. Cellájában társaságot is kapott egy tábornok személyében. A derék katona természetesen vamzer volt, aki napról napra jelentette az érsek szavait és tetteit. A zárkaügynök meglehetősen érdekes képet fest az idős főpapról és egy koncepciós per hétköznapjairól.
„Preparálását már tegnap megkezdte Péter altábornagy, átvette vele, hogy mit kell válaszolni a bírónak arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát. Az érsek természetesen azt fogja válaszolni, hogy igen. (…) Az érsek úgy látja, hogy a tárgyalás helyes menetében való lebonyolítása itt úgyszólván mindenkinek nagyobb érdeke, mint neki, és mindenki idegesebb, mint ő. Az érsek nem viselkedik a helyzetéhez mért komolysággal. Ennek okát abban látom, hogy már leszámolt mindennel. Elhatározta, hogy a jegyzőkönyvnek megfelelő vallomást tesz, így a kérdés őt nem érdekli. (…) Az érsek lelkes hangon számolt be a tárgyalás eseményeiről. Saját szereplésével is meg volt elégedve. A rendezés kifogástalanságát nem győzte dicsérni. (…) Az ellátás kitűnő volt, volt feketekávé, frissítő, szendvics, cigaretta minden minőségben. Az érsek 9 cigarettát szívott el.”
Nem tudni, hogy egy ilyen zárkaügynök jelentései mennyire tekinthetők hitelesnek vagy tendenciózusnak, mindenesetre elmondhatjuk, Grősz érsek próbálta a körülményekhez képest legjobb bánásmódot elérni. Tudta, hiába küzdene igazáért, a súlyos büntetést úgysem kerülheti el. Így a töredelmes beismerést enyhítő körülményként beszámítva, tizenöt év börtönt kapott. „Bűntársai” közül Bozsik Pál plébános, a „szervezkedés” egyik szellemi vezetője tíz évet, dr. Farkas Endre ügyvéd (Mindszenty édesanyja őt bízta volna meg fia védelmével), a szervezkedés másik szellemi vezetője nyolc évet kapott. Rákosi személyes gyűlöletet táplált Endrédy Vendel zirci apát, a cisztercita rend vezetője iránt, látványos megbüntetését régóta tervezte. Ez a kirakatper jó alkalom volt. Endrédy Vendelt 14 évre, a ciszterci rend jószágkormányzóját, Hagyó-Kovács Gyulát 13 év börtönre ítélték. A pálos rend főnöke, Csellár István Jenő tízévi börtönt kapott. Vezér Ferenc pálos perjelt azzal vádolták, hogy 1944 őszén a kiskunfélegyházi tanyavilágban nemzetőrséget szervezett orosz katonák megölésére. Sőt egy szovjet katonát ő maga is orvul megtámadott, és saját kezűleg meggyilkolt. Halálra ítélték.
Miközben 1951. június 28-án ítéletet hirdetett Olti Vimos bírósági elnök, a tanúk nagy részét visszavezették a börtöncellájukba, másokat letartóztattak, s csak egyetlenegy távozhatott szabadon a 24-ből. A nyilvános tárgyalás mellett több mellékper is zajlott, illetve előkészítés alatt volt. Még a Mindszenty-ügy egyik szatellitperéből vették elő Papp Ervin teológust, akit tanúvallomása után néhány héttel kivégeztek. Az ún. „Grősz-kormány”-perben kerültek vád alá Takács István, Payr Hugó, Balázsi Sándor, Kökényessy Artúr, Gombos Károly. Abban a perben ítélték el Friedrich Istvánt, a Tanácsköztársaság utáni első miniszterelnököt. A Grősz-perben tanúként szerepelt négy pálos szerzetes, akiket a rendjük ellen indított eljárás során ítéltek el. Más ügyekben elítéltek még tizenegy tanút. Különös sors várt a Vezér Ferenc elleni vádak két koronatanújára, Tóth Illés vendéglősre és Petrus Gyula zsokéra. Őket azzal vádolták, hogy tagjai voltak a Vezér vezette nemzetőrségnek. Péter Gábor személyesen biztosította őket, ha megfelelő vallomást tesznek Vezér ellen, ejtik az ellenük felhozott vádat. Gondolkodás nélkül vállalkoztak a szerepre. Amíg vallomásukat betanulták, „főúri” kényelembe helyezték őket, elsőrangú ellátást kaptak. A tárgyaláson úgy léptek fel, mint szabad emberek, akik önszántukból tesznek tanúvallomást. A tárgyaláson hibátlanul elvégezték a rájuk bízott feladatot, ám az ítélethirdetés után megszűntek a kiváltságaik, s szovjet katona gyilkosainak kijáró bánásmódban részesítették őket. Szerencsétlenek, hogy meséjük hitelesebbnek tűnjék, bevallották, hogy ők is részt vettek orosz katonák meggyilkolásában. Erre a két vallomásra alapították a pálosszentkúti ügyet, amelyben tizenöt embert ítéltek el, hatot halálra. A kivégzettek között volt Petrus Gyula, Tóth Illés és annak testvére is.
A Grősz-ügyhöz kapcsolódva összesen huszonnégy pert folytattak le, ezek során börtönbüntetésre ítéltek 216, halálra ítéltek és kivégeztek 15 személyt. Grősz érsek 1956. május 12-én elnöki kegyelemmel szabadult, és visszatérhetett érseki székébe. Haláláig, 1961 októberéig a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke maradt. 1957. október 22-én a Hazafias Népfront országos elnökségének tagja lett. Egy hónap múlva a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata kitüntetést kapta. Ezek nem feltétlenül azt állami bűnbánat, a jóvátételi szándék megnyilvánulásai. Legalább annyira egy meggyötört, megfélemlített ember engedékenységének a kihasználása, együttműködésre kényszerítése. A perek többi elítéltje nem kapott kegyelmet. Pedig ha egy szervezkedés vezetőjéről kiderül, hogy ártatlan, akkor a tettestársai sem követhették el a szervezkedés bűntettét. De ahogy Grősz is tudta, hogy nem azért szabadult, mert ártatlan, a többiek is tudták, nem azért bűnhődnek, mert bűnt követtek el.