Állapotok

(Naplórészlet) Ócska hétfő. Azt álmodtam, hogy CD voltam, valaki megvásárolt, egész nap szóltam neki. Hát ne tudjátok meg, emberek, milyen gyorsan forog egy CD. Nagyon, de nagyon, de még annál is jobban! Felébredés után szédültem. Még délelőtt is, egészen ebédig (gulyásleves, lekváros bukta). Az egyik ügyfelem, a kigyúrt Lúc, aki nyáron pénzt kínált a testemért, meg is kérdezte, szédül, Dollika? És közben énekel? Miből gondolja? Mert pörög, és zene árad magából. Na ne! Gyorsan leültem, ne legyen igaza ennek a vetkőztető szemű majomnak! Most este van, lelassultam, hamisan szólok, sárgadinnyét kívánok.

(Hírnév) Ne vegyék dicsekvésnek, de harmadszor nyertem meg az országos Templom egere szegénységi versenyt. Igen, önnek igaza van, végre felértem a csúcsra, történelmet írok, szétrobbanok a büszkeségtől, de értse meg, akkor sem nyilatkozom! Hazánk legszegényebbjei nem kedvelik a sajtót. Iszonyodnak az újságíróktól, fotósoktól, filmhíradósoktól, a nyilvánosságtól. El van rontva a napjuk, ha a nevük felbukkan valamelyik bulvárlapban. Az vesse rájuk az első követ, aki nem így viselkedne, ha nem lenne semmije, vagy még annál is kevesebb.

(Pofon) Ne ordíts, Rezsőke, nem azért kaptad a pofont, mert ilyen hülye neved van, köszönd meg anyádnak, mire nagy leszel, majd megszokod, hanem azért kaptad, mert az apu ügyetlen volt, és ráütött a körmére a kalapáccsal, ide figyelj, tanuld meg, ha az ember fájdalmat okoz önmagának, mindig a környezetén torolja meg, bizony, Rezsőke, az apu is akkora nyaklevest kapott az ő apujától, amikor az ő apuja gumicsizmában lépett a gereblyébe, és beleállt a talpába a hegyes vas, hogy még most is ég a helye az apu arcán, persze az apu is sírva fakadt, világgá akart menni, mert igazságtalannak érezte, erre az apuja lekent még egyet, hogy ne bőgjön, legyen férfi, pedig fél lábon ugrált, annyira vérzett a talpa, te meg azért kaptad ezt a másik pofont, mert nem tudod, mi az a gereblye!

(Magyarázat) Hogy miért vertem szilánkokra azt a szekrényt? Nézze, az ember az együtt töltött évtizedek alatt összenő a bútoraival, mindegyiket családtagnak tekinti, éppen ezért nem is egyformán szereti őket.

(Reggel) Miután éjszaka az ágyneműm között újra átéltem a kényeztető puhaságot, és az orchidea most még frissebb illatának köszönhetően úgy aludtam, mint a ma született bunda, felkelés után válogatott, még több gyümölcsdarabbal készült joghurttal indítom a napot. A pillanat varázsa mindig levesz a lábamról. Annyi energiám lesz tőle, hogy nyomban nekilátok hajat festeni, kipróbálok néhány új, hódító árnyalatot. Nyugodtan megtehetem, hiszen gyengéd a korpamentes hajhoz, nekem alkották, el se akarom hinni, milyen vonzó áron. Amíg szárad a hajfesték, felfedezem az arckrémek gyorsan beszívódó világát. Öt perc múlva bőrömön bizsereg a fiatalító hidratálás, de addig sem tétlenkedek, bekapcsolom a mosógépet. Tűnjetek el, makacs foltok! – kiáltom önfeledten, kezemben a fogkefével, mert eljött a pillanat, hogy próbára téve a mentol erejét, harcba induljak a még fehérebb fogakért, pedig már most is úgy vakítanak, jóságos ég, hogy könnyebb a Napba nézni, mint az én csacsogó számba!