Munkatáborból a devizagettóba

Nem vagyunk semmi jónak az elrontói. Nem megyünk szembe sem az MSZP utólagos bölcseivel, sem a liberális sajtó hangadóival, sem Szakonyi Péter újságíróval, sem azzal a kisebbségi hőbörgővel, aki felszólította cigány társait, ne vállalják el a felajánlott közmunkát, mert az olyan megalázó. Azóta is esz a kíváncsiság, hogy mindenfajta tanult szakma nélkül, néhány osztályos végzettséggel mi lehet megalázó az erdőtelepítésben? Úgy van, menjen csak minden a maga útján. Ne legyen rögzített devizaárfolyam, ne nyerjenek néhány évet a devizahiteltől szorongatott adósok. Fulladjon csak bele mindenki a saját frankadósságába, micsoda urizálás a devizahitel, senki nem kergette a leendő adósokat az asztal körül, hogy felvegyék azt.
Hiszik vagy sem, ez a nép hangja, tessék meghallgatni az interaktív műsorokat az összetartás, a részvét és a káröröm csak úgy sugárzik embertársainkból. Nem szólva az ellenzékről, akik már csak azért is leszólják, mert elég kínos, hogy a kormány kitalált valamit, ők meg csak a frankalapú devizahitel csapdáját, még Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején. Ne építsen a kormány a kilakoltatásra váró devizahiteleseknek lakásokat Ócsán, jobb a híd alatt, amíg jó az idő, mert Szakonyi Péter újságíró csak ráerősített az ellenzék legújabb találmányára, amikor égre emelt szemekkel háborgott a királyi televízióban: Gettó, gettó! Devizagettót építenek azoknak a szerencsétleneknek. Ó, Szakonyi, hát csak sikerült valamiféle fasizmust becsempészni egy ártalmatlan kormányprogramba. Összhangban a szocialista Kórózs elvtárs víziójával, amelyben Kósa Lajos stadionját (!) munkatáborokban, kényszermunkások építik, diplomás betonkeverőkkel, sőt, lapátoló nagymamákat kergetnek rendőr rohamosztagosok. Az online lapok pedig kommentár nélkül közlik, hogy a közmunkásoknak gyalogolni kell, rettenetes, hogy csak kétszer annyit kapnak az adómból fizetett segély helyett, ami borzasztó, különben is, megalázzák a munkával őket, hát akkor inkább nem dolgoznának.
Szóval munkatábor és gettó. Tulajdonképpen nem kéne ezekkel a túlkelesztett baromságokkal foglalkozni, de annak idején a francia forradalmat, ha nem is az újságírók, de az elődeik, a pamfletírók is siettették kirobbantani. Többek közt azzal, hogy minden hazugságot, mocskot, aljasságot és légből kapott alaptalan rágalmat kitaláltak Mária Antoinette-ről, XVI. Lajos király feleségéről. A királynő azt hitte, hogy a francia köznép bölcsebb annál, mintsem helyt adjon ennek a rágalomáradatnak. A királynő tévedett, népe habozás nélkül elhitte, sőt dagonyázott a mocskolódásban, s a végén olyan gyűlölettel fordult a királyi pár felé, hogy – ismerjük – a vérpadon fejeződött be a történet. Ha a párhuzam kissé keresett is, a módszer ma is él és hatékony. Itt van ez a gettóügy. A kormány eldönti, hogy a szorongatott, kilakoltatás előtt álló devizahiteleseknek lakásokat építtet Ócsa közelében, első ütemben nyolcvanat, 40-60-80 négyzetmétereseket, kertekkel. Később más helyszínek is szóba jöhetnek, és reméljük, az ingatlanpiac fellendítésére használt lakásokat is vásárol a kormány. – Gettó és rezervátum! – vágja rá az ellenzék, és ezt trombitálta szét Szakonyi, hogy aki eddig még nem tudta, most döbbenjen rá, milyen aljasságra készül a gátlástalan Orbán-kormány. Az, hogy országszerte minden házgyári vagy egyéb lakótelep monstre gettó, hogy minden sorompóval és kerítéssel védett lakópark is gettó, csak valamivel cifrább, mint az óbudai szalagházak, arról bölcsen hallgatnak az ellenzők. Az ilyen gettókban ugyanis embertömegek laknak, csupa potenciális szavazó, nagy blama lenne őket nyíltan gettólakókká degradálni. Nem is a tárgyszerűség a cél, hanem a kormány minden szándékát csírájában lezúzni, komolytalannak, sőt kártékonynak nyilvánítani.
Még nem történt egy kapavágás sem, de már tudjuk, Ócsán férges a víz (cserebogarak úsznak benne), nincs villany, út és közlekedés, csak puszta és homok. Feltételezik, hogy megtervezik a házakat villany, víz és járulékos kiegészítők, óvoda, bölcsőde, iskola és üzletek nélkül. Előre megbélyegzik a helyet, nehogy valakinek kedve legyen odaköltözni, vagy ha igen, érezze magát gettólakó páriának.
Tényleg van ebben valami beteges perverzió, tálalj minél nagyobb hazugságot, vizionálj gettót, munkatábort, lágerfelügyelőt, ne zavartasd magad, hogy ebből egy szó sem igaz. Annak idején egy Marx nevű főszakács hivatkozott arra, hogy a puding próbája az evés. Engedjük már a pudingot legalább bekeverni!