Zsigmond Vilmosról nem túlzás azt állítani: élő legenda. Az Oscar-díjas operatőr a legnagyobb rendezőkkel filmezett együtt, s olyan alkotások képi világa köszönhető neki, mint John Boorman A gyilkos túra, Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások vagy Michael Cimino A szarvasvadász című filmjei. Mindig is nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy tudását átadja; a fiatalok mentoraként kezdte el húsz évvel ezelőtt Magyarországon a kétévente megrendezett operatőr-mesterkurzust is.
– Milyenek a benyomásai a kurzus résztvevőiről?
– Szerencsére mindig vannak tehetségek, ez sosem változik. Itt most negyvenkét operatőrnövendék van jelen, s szerintem nyolc-tíz megtalálhatja a helyét a filmvilágban, ami már nagy szó lenne. Manapság nehezebb a tanítás, mert bejött a filmbe is a digitális világ, ami rontja a szakma minőségét. Csalóka a helyzet: az ember bekapcsolja a digitális készülékeket, amelyen rögtön megjelenik egy kép, s erre hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy akkor ez már jó is így. Mi filmen tanultuk a szakmát, s meg kellett dolgoznunk azért, hogy egy jó kép szülessen. De a digitális készülékek esetében is ugyanúgy munka kell a minőségi eredmény eléréséhez.
– Hogyan változtatja meg a digitális átállás az operatőri szakmát?
– A pozitívum az benne, hogy bárki számára elérhető a technika, így elvileg akárkiből lehet operatőr. Akár autodidakta módon is elsajátíthatók az alapismeretek. Ettől még nem szükségszerűen hígul fel a szakma. A probléma akkor van, ha mindenki a könnyű utat választja, elégedett az azonnali eredménnyel, ha nem gondol arra, hogy történetet meséljen el, olyan hangulattal, bevilágítással, amit a múltban száz éven keresztül tanultak az operatőrök. A minőség szerintem emiatt kicsit romlani fog a következő időszakban, de lehet, hogy csak átmenetileg. Úgy vélem, ha majd csökken a hatalmas képernyős tévék, házi mozivásznak ára, s minden háztartásban elterjedtté válnak a nagy felületek, ismét javulnia kell a színvonalnak, mert megnőnek a nézők elvárásai. Ki kell várni, hogy mi történik tíz év múlva.
– A celluloidot végleg eltemethetjük?
– Jelenleg azért temetik a celluloidot, mert drágábbnak tartják, bár ez teljesen még nem bizonyított. Ha azonban a celluloidot úgymond el is teszik, a háttérben akkor is mindig megmarad, mert az igazi, jó minőségű filmeket még mindig majdnem ugyanolyan áron lehet vele készíteni. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy az utómunka hagyományos technikán sokkal olcsóbb, mint a digitálison. Sőt, még amikor készítjük a filmeket, akkor is kétszer annyi asszisztensre van szükség a digitális technológiával, ami szintén megdrágítja a munkafolyamatot. A digitális technika egyelőre győzött, de hogy ez a győzelem meddig tart, azt nem tudnám megmondani, s nem is szabad elkiabálni.
– Hogyan ítéli meg a fiatal magyar operatőrök munkáját és nemzetközi versenyképességét?
– A magyar operatőrök neve mindig is jól csengett a világban, és nem látok arra utaló jelet, hogy ez ne így lenne a jövőben is. Akik kikerülnek, jó esélyekkel indulnak a filmszakmában. A tanításnak azonban továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítok, ezért is kezdtük el húsz évvel ezelőtt ezt a mesterkurzust. Szeretnénk megtanítani a fiatalokat arra, hogy jó minőségű filmet csak jó fényképezéssel, jó világítással, jó hangulatkeltéssel lehet csinálni és ezért meg kell dolgozni. Bízom benne, és hiszem, hogy a minőségre mindig szükség lesz.
origo.hu
Orbán Viktor képet közölt Salvinivel való találkozójáról
