Hezitálás nélkül

Ha egy politikust ittas vezetésen érnek a rendőrök, az nyomban politikai bosszúról, koncepciós eljárásról kezd óbégatni, némelyik akkor sem hagyja abba, ha már kijózanodott. A politikusoknál feltételes reflex, hogy bűnös tetteiket politikai ügynek próbálják beállítani, s az általuk elkövetett lopás, csalás, erőszak valójában nem más, mint az ellenfél ármánykodása.
Természetesen – saját állítása szerint – Gyurcsány Ferenc sem követett el semmiféle bűnt. Azt mondja, törvény és jog előtt nincs bűne. Ez tökéletesen rímel 2004 őszén elhíresült szónoklatára, mikor oly sajátos ékesszólással adta a világ tudtára, hogy „Mi az hogy! Nagyon is”; azaz lehetséges becsületesen és tisztességesen is meggazdagodni, főleg, ha a becstelen és tisztességtelen tettek már elévültek. Gyurcsány már megint szeplőtelenül becsületes és tisztességes volt. „Mi az hogy! Nagyon is!” – ám silány emberi minőségű, gerinctelen képviselők, akik később szégyellni fogják magukat, hogy részt vettek ebben a disznóságban, megszavazták mentelmi jogának felfüggesztését, és kiadták őt az ügyészségnek, amely szerv gyanúsítottként hallgatná ki a sukorói kaszinóberuházás ügyében. Gyurcsány maga is kérte kiadatását, de megszavazni csak a silányak szavazták meg. Az olyan jellemesek, mint ő, részt sem vettek a szavazáson. Viszont a döntés előtt felment a szónoki pulpitusra, hogy ártatlansága hangoztatása mellett lerántsa a leplet a kormány bűnös ténykedéséről. Biztosította képviselőtársait, hogy a sukorói beruházás az ország érdekeit szolgálta volna, s ma is úgy döntene, mint akkor.
Megható ez a makacs következetesség, ahogy Gyurcsány kiáll vélt igaza mellett. Talán csak arról kellene felvilágosítani, hogy a Joav Blum üzletember magyar közpénzekből való gyarapodása nem pont és nem feltétlenül, sőt, mondhatni: egyáltalán nem az ország érdeke. Egy olyan üzlet, amelyik egyetlen kapavágás nélkül, már a tervezés időszakában milliárdos állami vagyonvesztéssel jár, nem az ország érdeke. Egy olyan kaszinó működtetése, amelyiknek bevételét az utolsó fillérig kiviszik külföldre, nem az ország érdeke. Afelől nincs kétségünk, hogy Gyurcsány ezek ismeretében is, most is úgy döntene, mint akkor.
Pont ez a baj. Mert az ő politikusként hozott döntései következtében az ország nemcsak politikai szempontból lett szegényebb, került válságos helyzetbe, hanem elsősorban gazdaságilag. Nem mentség az, hogy a közvagyont elsíboló, a nemzetet kifosztó, az embereket megnyomorító szoclib szorgoskodást az ország érdekében hozott politikai döntések sorozataként próbálják beállítani. A lopás az lopás, mindenféle politikai szándék, felhatalmazás, háttér ellenére is. Amikor Gyurcsány arról beszél, hogy az ellene indult eljárás csak látszólag jogi kérdés, valójában politikai leszámolás, majdnem igazat szól, csak a kifejezések sorrendjét cseréli fel: látszólag politikai leszámolás (elszámoltatás), valójában jogi kérdés.
Ötven éve volt az utolsó koncepciós per Magyarországon, mondja Gyurcsány, de ő áll elébe az újabbnak, nem fél tőle, sőt, ő kerül ki győztesen az egészből. Mert ez egy alávaló, basáskodó kormány, amelyik nem bocsátja meg soha, hogy kétszer is „meggyőző vereséget” mért rá a választásokon, s amely hatalom ellen minden demokratának „hezitálás nélkül fel kell lépnie”.
Túl azon, hogy koncepciós per még huszonöt évvel ezelőtt is volt Magyarországon, egy hatalom csak akkor vállalkozik egy koncipiált per megszerkesztésére, ha komolyan vehető, veszélyes ellenfelet vél felfedezni. Gyurcsány nagyon szeretne komolyan veendő politikai ellenfele lenni Orbánnak vagy a Fidesznek, de a pillanatnyi politikai súlya nagyjából annyi, mint Dávid Ibolyáé vagy Torgyán Józsefé. Ám az, hogy emberileg és politikailag jelentéktelen, nem jelenti azt, hogy ártalmatlan is lett volna.