Vannak emberek, akiknek minden porcikájából szinte süt az élet. Ez a fajta különleges anyagból született erő képes, ha időlegesen is, messzire kergetni a halálfélelmet a körülötte lévőkből. Huszár Zsolt tehetségének is alapvonása volt ez a fajta biztonság, amit játékával, egyéniségével adott sokszor a körülötte feltűnőknek.
Egy héttel halálos biciklibalesete előtt láttam a Zsámbéki Színházi Bázison. Szikszai Rémusz kiváló rendezésében a Caligula helytartóját adták, ő alakította meggyőző természetességgel Luciust, a kissé nehézfejű, becsületes római lovagot. Színészi játéka egyébként is természetes volt, messze esett tőle, akár a szerepeiben, akár magánéletében minden manír. Nem kertelt, nem alakoskodott, ha valami, ez távol állt rendkívül szókimondó, őszinte egyéniségétől.
Nem végzett színiiskolát. Pályafutását hosszú küzdelem kísérte a kezdetektől. Kívülről érkezett, s folyamatosan bizonyítania kellett, hogy helye van a pályán. Ezt a küzdelmet, a külső szemlélőnek sokszor úgy tűnt, játszi könnyedséggel vívta meg, így harcolta ki nagy sikereit.
Az RS 9 Színházban indult színészi útja 1994-ben, majd alapító tagja lett a Krétakörnek. Hosszú ideig vidéken, Kecskeméten, Debrecenben, Tatabányán is játszott, majd 2003-ban tagja lett az Új Színháznak. Az utolsó, tragikus véletlen pillanatig hatalmas energiáit mozgósítva játszott és alkotott kiemelkedőt, például Závada Pál Bethlenében mint Homonnai György trónkövetelő, a Steinbeck-mű, az Édentől keletre Calebjeként és a Stúdió K-ban játszott Ványa bácsi-adaptációban, hogy csak a nemrégiben bemutatott előadásokat idézzük.
Számomra a legemlékezetesebb az évek óta nagy sikerrel játszott A Grönholm-módszer című Jordi Galcerán-darabban volt. A munkára jelentkező fiú, Ferran szerepében színészi kelléktára kifogyhatatlannak tűnő gazdagságát mutatta fel: rámenős, gátlástalanul agresszív üzletember, ravasz manipulátor, szolgalelkű hivatalnok és ugyanakkor a sötétségtől, bezártságtól, haláltól félő, esendő ember volt egyszerre, szinte pillanatokon belül váltva karaktert. Kitűnő párt alkottak Botos Évával, alakításuk a darab rejtett kincseit, mélyrétegeit tárta a néző elé.
Hasonlították Latinovits Zoltánhoz, ami ha teljesen nem is állja meg a helyét, mégis magában foglal egy Huszár Zsolttal kapcsolatos alapigazságot. Nem az azonos szerepek miatt, hiszen mindketten játszották Romeót vagy a Mario és a varázsló Cipolláját – nagy sikerrel. Huszár, akárcsak Latinovits Zoltán, azok közé a sűrű anyagból épített emberek közé tartozott, akik gyorsan égő életet éltek, s mégis elképzelhetetlen volt róluk, hogy valaha meghalhatnak. Negyvenévesen megdöbbenve búcsúzunk tőle, megsiratva a nagy reményű pálya váratlan megszakadását.
origo.hu
Halálos baleset történt Abánál
