Világszerte előretörnek a női vezetők

Rudd visszatérne. Bár lemondott, Kevin Rudd újra indulni fog a következő választáson. A most távozott ausztrál miniszterelnök azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a Gillard-kormányban részt vállaljon. Az új kormányfő feladata lesz a Munkáspárt csökkenő támogatottságának javítása, amely jelenleg nagyjából megegyezik a konzervatív ellenzék népszerűségével. Kevin Rudd 2007 óta volt miniszterelnök, elemzők szerint az ő érdeme, hogy Ausztrália elkerülte a nemzetközi pénzügyi válság keltette hullámokat, ráadásul az ő vezetésével került a Munkáspárt 11 év ellenzéki szerep után kormányra. (S. L. S.)

Kevin Rudd végül belebukott a bányavállalkozásokra kirovandó adótervezetbe, sem a cégek, sem a lakosság nem támogatta a próbálkozást, a kormányfő pedig úgy döntött, a Munkáspártot károsítaná a belső harc, így átadta a posztot az eddigi miniszterelnök-helyettesnek. Gillard maga nem a déli kontinensen született, hanem Walesben, így származását és nemét tekintve is újdonságot jelent székfoglalása. Az új kormányfő leszögezte, hónapokon belül új választások kiírására fogja kérni őfelsége helytartóját, Quentin Bryce-t. Ausztrália ugyanis a nemzetközösség része, így sem a „közel külföldi” származás, sem a gyengébb nemhez való tartozás nem jelenthet akadályt, tekintve, hogy Gillard, Bryce, de II. Erzsébet, Ausztrália uralkodója is nő. Az óceániai térségben azonban Új-Zéland megelőzte a nagy szomszédot, Jenny Shipley 1997-ben esküdött fel, ő 1999-ben a stafétabotot Helen Clarknak adta át, aki 2008-ig irányította a déli államot. Az ő idejében történt, hogy az uralkodón és a kormányfőn kívül nő volt a házelnök (Margaret Wilson), a főkormányzó (Silvia Cartwright) és a legfelsőbb bíróság elnöke (Sian Elias) is.
Európában az utóbbi időben egyre több nő jelenik meg a legfontosabb pozíciókban. Három nappal ezelőtt tette le az esküt Mari Kiviniemi, Finnország új kormányfője, aki a második nő ebben a pozícióban. Az elsőhöz sem kell azért nagyon visszamenni az időben, Anneli Jäätteenmäki 2003. április 17-én foglalta el a fontos széket, ezzel azt eredményezve, hogy a világon egyedül Finnországban volt nő a kormányfő, az államfő (Tarja Halonen), sőt a kormány felét is nők alkották. A helyzet azonban csak két hónapig állt fenn, június 24-én Jäätteenmäki lemondott, mivel titkosított nemzetbiztonsági információkat használt fel politikai ellenfeleivel szemben. Az öreg kontinensen rajta kívül Németországot (Angela Merkel) és Horvátországot (Jadranka Kosor) is nő irányítja, s a napokban valószínűleg csatlakozni fog hozzájuk Iveta Radicová, Szlovákia következő kormányfője. Svédország híres arról, hogy a gyengébb nemnek helyet szorít a döntéshozásban, a jelenlegi parlamenti képviselők 45 százaléka nő, a 22 miniszter közül tízen hölgyek. A legfelső pozícióban azonban utoljára Ulrika Eleonóra volt, aki 1718 és 1729 között volt Svédország uralkodója. Norvégia szintén élen jár a nők esélyegyenlőségének előmozdításában, ma a 19 miniszter közül tízen hölgyek. Oslo déli szomszédjával szemben elmondhatja magáról, hogy a legfelső posztot is átengedte a nőknek, Gro Harlem Brundtland három alkalommal is irányította Norvégiát.
Ázsiában érdekes módon számos helyen nagyon komoly befolyása van és volt a női politikusoknak, még a hagyományosan férfias társadalmakban is. Elég csak Indiára gondolni, ahol Indira Gandhi nem csupán egy volt a miniszterelnökök között, de korszakalkotó politikus, aki 1966-tól 1984-es meggyilkolásáig majdnem négy teljes cikluson át vezette a világ legnagyobb népességű demokráciáját. Bár azóta más nő nem ült az indiai miniszterelnöki székben, senki sem csodálkozik azon, hogy Sonia Gandhi, az egykori kormányfő fiának özvegye ma a koalíciót vezető Kongresszus Párt vezetője. A szomszédos mozlim állam, Pakisztán szintén büszkélkedhet egy női vezetővel, Benazir Bhutto kétszer is betöltötte a miniszterelnöki posztot, és talán harmadszor is nyert volna, ha a 2008-as választási kampányban le nem lövik. Srí Lankán a függetlenséget követő politikát szinte egy személyben határozta meg Sirimavo Bandanaraike, aki 1960-tól 2000-ig, haláláig három alkalommal volt kormányfő. Harmadik mandátumát saját lányától, az akkorra elnökké választott, korábban szintén a miniszterelnöki pozíciót betöltött Chandrika Kumaratungától kapta.