Ügynöklista: „a legsúlyosabb csapást a Fidesz–KDNP szenvedné el”

Meglehet a támogatottsága a népszavazásnak, a kormány pedig több alkalommal is bizonyította, hogy ilyen helyzetekben zavarba hozható.

„A rendszerváltás alapvető következményének kellett volna lennie, hogy hozzáférhetővé válnak a kommunista rendszer fenntartását biztosító titkosszolgálati tevékenységgel kapcsolatos adatok – nyilvánvalóan az ügynöklisták is ide tartoznak. Sajnos ez nem történt meg” – mondta lapunknak Stark Tamás történész. Hozzátette: morális kötelességnek tartaná a titkosítás feloldását, így pozitívnak ítélne egy ilyen kezdeményezést, ám azt nem tudja, hogy egy esetleges népszavazás során hány százezer embert lehetne megmozgatni. „Úgy tudom, a német gyakorlat az, hogy az ügynöklisták és az ügynökakták is hozzáférhetők. Valószínűleg ezt a példát lenne érdemes követni” – vélekedett.

Mint mondta, az ügynöklisták kiadásával szemben általában három érvet szoktak említeni.

Az ügynökök tevékenysége és motivációi között hatalmas különbségek voltak, és ezek érzékeltetésére a listák alkalmatlanok. Az ügynökök nevének kiadásával tehát eltűnhet a különbség azok közt, akik önként vállalták ezt a munkát, illetve azok közt, akiket zsarolással kényszerítettek a hálózatba. Sok olyan ember kerülhet vád alá, aki valójában nem tett semmit, emellett bizonyos esetekben a beszervezési karton megvan, de nem maradt fenn semmilyen irat azzal kapcsolatban, hogy az illető pontosan mit végzett.

Egy másik ellenérv az, hogy amennyiben egy titkosszolgálat kiadja az ügynökeinek a nevét, a jövőben mindig fel fog merülni annak a veszélye, hogy valamikor ezeket az adatokat nyilvánosságra hozzák.

A harmadik ismert ellenérv szerint ma már Magyarországon nem is létezik teljes ügynöklista, mert egy részét a múltban megsemmisítették, kivettek, betettek neveket – tette hozzá a történész.

„Véleményem szerint a méltánylandó ellenérvek ellenére az ügynöklisták és ügynökakták nyilvánosságra hozatala egyfajta késői információs kárpótlás volna, és a közérdeket szolgálná. Szembe kellene nézni múltunknak ezzel a részével is” – vélekedett Stark Tamás.

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója az ügynökakták feltárásával kapcsolatban azt mondta: mindenekelőtt meg kellene határozni, mit értünk pontosan ügynök alatt. Úgy véli, ilyen esetben minden egyes ügyet egyénileg kellene megvizsgálni, és mérlegelni, hogy az a személy, aki úgymond ügynökké vált, milyen körülmények közt lett az. Ráadásul „a rendszert működtetőkkel alig foglalkoznak, és azok, akik még élnek közülük, vidáman élik életüket” – hangsúlyozta. „Emellett probléma, hogy ezt nem 2017-ben kellene meglépni, hanem 1990-ben kellett volna” – fogalmazott.

Az esetleges népszavazás lehetőségével kapcsolatban közölte, nem az a legfontosabb, hogy összegyűlne-e az aláírások száma, hanem ki kell emelni, hogy ennél sokkal jelentősebb kérdések miatt sem mentek el az emberek szavazni. Hozzátette: véleménye szerint ez a kérdés nem népszavazási ügy.

„Nem hinném, hogy a Momentum népszavazási kezdeményezést indítana az ügynökkérdésben, már csak azért sem, mert valószínűleg meg sem tudnák közelíteni a Nolimpia sikerét” – mondta az MNO-nak Böcskei Balázs politológus.

Az elemző szerint a mozgalom új témát keres, amivel fenntarthatná a közérdeklődést, most, hogy az olimpia lekerült a napirendről. Ezért is fordulhatott alkalmilag az ügynöklisták kérdéséhez, ami az értelmiség számára fontos, de a társadalom egésze szempontjából sokadlagos fontosságú, és nem is lehet rá állandó kampányt építeni.

A Momentumnak egy színét nem vesztő láthatósági mellény kell most, olyan egyedi program, amelyet párttá alakulása után is követni lehet, magyarázta Böcskei Balázs. Hozzátette: az ügynöktémát már az LMP, az Együtt és a Párbeszéd is körbejárta – azok a pártok, amelyeknek lehetséges szavazóiért a Momentum is versenyezni fog majd 2018-ban.

A politológus szerint a Momentum legfeljebb egy politikai geg erejéig nevezhető új SZDSZ-nek, Orbán Viktor pedig azért aggatta rájuk a jelzőt, hogy ezzel a jól ismert negatív értelmezési körbe helyezze a mozgalmat. A liberális, az SZDSZ-es régi szitokszó a kormánypárt szavazótáborában, a miniszterelnök tehát a sajátjainak üzent ezzel – így új ellenfeleit is besorolhatta egy már ismert és címkézhető közegbe.

Soproni Tamás, a Momentum Mozgalom alelnöke korábban arról beszélt, hogy az egész Kárpát-medencében meg akarják alakítani „a cselekvés köreit” annak érdekében, hogy erőt mutassanak a politikai elitnek. Böcskei szerint ez már a pártosodás szerves része, a Momentum ezzel háttérországot akar kiépíteni a következő egy évben. Bár a körök kifejezés némileg rímel a Fidesz által alapított polgári körökre is, a politológus hangsúlyozta, ez más jellegű szerveződés, a mozgalom ugyanis alulról, és nem kormányzati megbízás alapján építkezik.

Hatalmas botrány robbanhat ki abból, ha nyilvánosságra hoznák az ügynöklistákat, úgy hogy büntetlenül beszélni is lehessen róluk – mondta a Magyar Nemzetnek Ungváry Krisztián történész, mikor a Momentum Mozgalom felvetéséről kérdeztük.

A titkosítás feloldása a parlamenti pártokat is megrengetné, a legsúlyosabb csapást Ungváry szerint azonban a magát harcos antikommunistaként beállító a Fidesz–KDNP szenvedné el „ahol egyébként sem csekély a korábban vörös párttagkönyvet birtokló tagok száma”.

Ennél azonban többről is szó van: az ismeretlen nevek mellett közéleti és egyházi szereplők százairól derülne ki, hogy ügynökök, hálózati személyek voltak, akiknek érintettségét eddig nyilvánosan meg sem lehetett említeni. Mindez éles, de hasznos társadalmi vitákat generálhatna – fejtette ki.

Ungváry biztos abban, hogy van kereslet a feltáró munkára: a közvéleményt huszonnyolc év elteltével is érdekli, ki jelentett kiről – a Momentum pedig jó érzékkel tért vissza a D209-es ügynök Medgyessy Péter leleplezése óta többször felhánytorgatott, majd szőnyeg alá sepert témához.

Hozzátette, az ügynöklistákról ugyanolyan joggal lehetne népszavazást kiírni, mint az olimpiarendezés ügyéről, ez hitelességi kérdés. Ráadásul a listák nagyobb része ma is elérhető lenne a titkosszolgálatoknál őrzött mágnesszalagokon: az archívumról 2008-ban készített jelentést a Kenedi-bizottság.

Az első és legfontosabb lépés azonban a jogszabályi háttér átírása kell legyen a történész szerint: az állambiztonsági iratokról szóló 2003-as törvény a mai napig tiltja, hogy bizonyíthatóan beszervezett embereket nyilvánosan hálózati személyeknek nevezzünk. Az ügynöktörvény megváltoztatása nélkül ezért értelmetlen lenne akár egy sikeres népszavazás is a listák feloldásáról. „Ha ez megtörténik, akkor a valóban nemzetbiztonsági érdekeket sértő anyagok kivételével mindent nyilvánosságra kell hozzunk – véli Ungváry Krisztián. – Az eddig lapító érintettek pedig maguk bizonyíthatnák, hogy a hálózat áldozatai vagy cinkosai voltak. De megszólalniuk sem kell, az állambiztonsági adatok magukban is beszédesek: sejthető, mit jelent, ha valakit egy év múlva kirúgott tartótisztje, illetve ha az illető huszonhárom éven keresztül szorgalmasan jelentgetett.” A szakember példaként a szlovák és a cseh gyakorlatot említette: mindkét országban a 2000-es évek elején tették nyilvánossá, név szerint is kereshetővé a hálózati ügynöklistákat.

A történészt megkérdeztük, mit gondol arról, hogy Orbán Viktor új SZDSZ-nek nevezte a Momentumot. Ungváry szerint az hasonlítás szimplán nevetséges. „A mozgalom az utóbbi évtizedek egyik legígéretesebb hazai kezdeményezése – még nem tudni, mi lesz belőle, de annak is örülnünk kell, hogy fiatal tehetséges emberek egyáltalán hajlandók részt venni a politikában. Az utóbbi években annyira megundorodott mindenki a hazugságoktól, hogy a normális emberek menekülnek a politikától. Ha azonban a normálisak menekülnek, akkor a  játéktér az elmebetegeké lesz. Ez nem lehet az ország érdeke, még a Fideszé sem” – fogalmazott.

###HIRDETES2###

Az elmúlt években többször is napirendre került az ügynökakták feltárásának kérdése. Az LMP számos alkalommal terjesztette elő az állambiztonsági múlt feltárására vonatkozó javaslatát, ám rendre leszavazták. Tavaly novemberben pedig például a Jobbik miatt került ismét középpontba a kérdés: a párt az ügynökakták nyilvánossá tételének tárgysorozatba vételét próbálta elérni, ám az Országgyűlés igazságügyi bizottsága leszavazta. Kicsit korábban a jobbikos Mirkóczki Ádám úgy fogalmazott, a rendszerváltozás óta eltelt negyedszázad kormányainak közös felelőssége, hogy a kádári diktatúra kiszolgálói megúszták az elszámoltatását. „Én nem vitatom képviselő úrnak azt az állítását, hogy az állambiztonsági tisztek részvétele a rendészeti munkában torzítja a minőséget és fölvet demokratikus kérdéseket. És azt sem vitatom, hogy az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalának volna helye, természetesen a megfigyeltek hozzájárulásával, hiszen az áldozatok ebből a történetből nem kihagyhatók” – mondta válaszul Lázár János. A kancelláriaminiszter emlékeztetett, hogy ő maga százharminc ügynök nevét hozta nyilvánosságra, amikor Hódmezővásárhely polgármestere volt. A múlt feltárása jót tett a városnak és a helyi közéletnek – jegyezte meg. Ám azt is közölte, hogy az ügynökmúlt eltitkolása volt a békés rendszerváltozás egyik ára.