Manapság egyre gyakoribb, hogy mindenki az 1956-os forradalomra hivatkozik, s kinevezi magát az ’56-osok örökösének.

Ez sérti az ’56-os hősöket.

Sérti azokat a bajtársainkat, akik már nincsenek közöttünk, és sért néhányunkat, akik még itt vagyunk.

Mi, még élő ’56-osok, akik valódi örökösei vagyunk a magyarság csodálatos és bátor forradalmának, egyre nagyobb aggodalommal és haraggal figyeljük, miképpen veszik szájukra a forradalmat azok, akiknek ’56-hoz nincs és nem is lehet semmi közük.

Önjelölt „forradalmárok” üvöltöznek ostobaságokat az utcákon és a tereken, olyanok, akiknek nincs fogalmuk, mi az a diktatúra, és arról sem, mi a forradalom.

Olyanok nevezik ma magukat ’56 örökösének, akik hírből sem ismerik az élet valódi nehézségeit, s akik csak azért nevezik a mai Magyarországot diktatúrának, hogy forradalmat játszhassanak, ahol végre ők is „hősök” lehetnek.

Nem hősök ők, hanem figyelemre, öt perc hírnévre vágyó tehetségtelenek és senkik.

Mi, még élő ’56-osok nem akarjuk tovább csendben tűrni, kik és hogyan akarják maguknak kisajátítani a mi szent forradalmunkat.

’56 a nemzeté, és semmiképpen sem azoké, akik még a nemzet létezését és létjogosultságát is megkérdőjelezik.

Nekik nincs közük 1956-hoz! 

Budapest, 2025. július 15. 

Maleczky József