Adatok hiányában az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat is csak annyit tudott közölni a honlapján, hogy „a napi értékelést a légszennyezettségi adatok hiányában továbbra sem áll módunkban elvégezni. Megjegyezzük, hogy az intenzív hóesés és a gyér közúti közlekedés csökkenti a szennyező anyagok koncentrációját a környezeti levegőben. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a 2007. december 29-én megállapított levegő-egészségügyi helyzet Budapesten javult, és a jelenlegi légszennyezettségi szint még az arra érzékenyek számára sem jelenthet kockázatot.” Több nyugati nagyvárosban hosszú viták után, éppen a tartósan magas légszennyezettség miatt döntöttek végül úgy, hogy nem engedik be a centrumba a közúti forgalmat, vagy jelentősen korlátozzák azt. Magyarországon, úgy tűnik, a hivatalos szervek közül senkinek nem szívügye a levegő szennyezettségének mérséklése a városokban.
Lukács András úgy véli, hogy a forgalomcsillapításnak nem lenne akadálya Budapesten sem, hiszen a közvetlen Belvárosban a helyváltoztatások nyolcvan százaléka már ma is tömegközlekedéssel történik. Az európai uniós direktívák – amelyeket egyébként Magyarországnak is kötelező volt átvenni – szerint ha egy év alatt valahol harmincöt napnál több alkalommal lépi túl a megengedett értéket a levegő szennyezettsége, intézkedési tervet kell kidolgozni.
Miután világossá vált, hogy a fővárosban legalább 170-180 napon magasabb a levegő porszennyezettségének koncentrátuma, a Levegő Munkacsoport 2005-ben figyelmeztette a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot, valamint a fővárosi önkormányzatot a levegőtisztaság-védelmi program hiányára. Tette mindezt azért is, mert a levegőszennyezettség okozta megbetegedések (asztma, tüdőrák) aggasztó mértékben növekedtek. – A főváros ezután egy évvel ugyan kidolgozott egy részletes intézkedési programot, ám az – bár tartalmaz hasznos gondolatokat – Lukács András szerint határidők és költségterv hiányában mind a mai napig csak „szép terv” maradt.
Velkei Tamás
