Heteken át mérgező volt a levegő – a mérési adatok elérhetetlenek

 Az elmúlt két hétben gyakran hallhattuk a hatóságok figyelmeztetését, hogy a magas szállópor-koncentráció miatt inkább ne menjünk ki a szabadba. A nyilvánvalóan betarthatatlan felszólításokon túl azonban semmiféle érdemi intézkedés nem történt. A környezetvédelmi tárca mérőrendszere napok óta nem működik, így tegnap az ÁNTSZ jelentésében is csak annyit lehetett olvasni, hogy a hóesésnek és a gyér ünnepi forgalomnak köszönhetően valószínűleg elmúlt a veszély.

Az elmúlt hetekben hazánk több nagyvárosában kritikusan magas értéket ért el a szállópor-koncentráció. Bár az egészségügyi határértéket többszörösen túllépte az egészségre ártalmas por telítettségi indexe, szmogriadót mégsem rendeltek el. Kulcsár György, az Országos Tisztiorvosi Hivatal ügyeletese szerint azért nem, mert a porszennyezettség hármas, azaz „egészségtelen” telítettséget ért el, szmogriadót viszont csak négyes, vagyis „veszélyes” érték mérése esetén lehet elrendelni.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke azonban úgy tudja, hogy Magyarországon csak akkor lehet szmogriadót kihirdetni, ha a kén-dioxid és a szálló por egyszerre lépi túl a megengedett határértéket, a kén-dioxid-szennyezés viszont már évek óta nagyon alacsony, hiszen ez elsősorban a mára nagyrészt megszűnt széntüzelésből eredt. – Ráadásul a hazánkban megállapított határ kompromiszszum eredménye, arról nem beszélve, hogy a ma a levegőben található por közel sem vethető össze azokkal a porszemekkel, amelyeket száz évvel ezelőtt hordott a szél. Az autók által kibocsátott porszemcsék olyan aprók, hogy képesek eljutni a tüdő vagy az agy legrejtettebb zugaiba, és onnan nem is távoznak többé – tette hozzá az elnök.

Hasonlóan vélekedik Kulcsár György is, aki szerint a fővárosban évek óta a por okozza a legtöbb gondot, amit a szakember azzal indokolt, hogy drasztikus mértékben nőtt a gépkocsik, azon belül is a dízelüzemű járművek száma, ráadásul a város állandó és megfelelő takarításának hiányában a mikroporszemcsék tartósan lerakódnak. Szerettük volna olvasóinkat naprakészen tájékoztatni arról, hogy miként változott az elmúlt két napban a porszennyezés mértéke, ki lehet-e menni a szabadba, illetve bemutatni, miként alakult a levegőszennyezettség az elmúlt hetekben, ám a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium mérési adatai napok óta elérhetetlenek a www.kvvm. hu/olm internetes oldalon. A tárca telefonközpontosa tegnap azt mondta kérdésünkre, hogy senki nem tartózkodik az épületben, és a sajtóosztály vezetője is kikapcsolta a mobiltelefonját.

Adatok hiányában az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat is csak annyit tudott közölni a honlapján, hogy „a napi értékelést a légszennyezettségi adatok hiányában továbbra sem áll módunkban elvégezni. Megjegyezzük, hogy az intenzív hóesés és a gyér közúti közlekedés csökkenti a szennyező anyagok koncentrációját a környezeti levegőben. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a 2007. december 29-én megállapított levegő-egészségügyi helyzet Budapesten javult, és a jelenlegi légszennyezettségi szint még az arra érzékenyek számára sem jelenthet kockázatot.” Több nyugati nagyvárosban hosszú viták után, éppen a tartósan magas légszennyezettség miatt döntöttek végül úgy, hogy nem engedik be a centrumba a közúti forgalmat, vagy jelentősen korlátozzák azt. Magyarországon, úgy tűnik, a hivatalos szervek közül senkinek nem szívügye a levegő szennyezettségének mérséklése a városokban.

Lukács András úgy véli, hogy a forgalomcsillapításnak nem lenne akadálya Budapesten sem, hiszen a közvetlen Belvárosban a helyváltoztatások nyolcvan százaléka már ma is tömegközlekedéssel történik. Az európai uniós direktívák – amelyeket egyébként Magyarországnak is kötelező volt átvenni – szerint ha egy év alatt valahol harmincöt napnál több alkalommal lépi túl a megengedett értéket a levegő szennyezettsége, intézkedési tervet kell kidolgozni.

Miután világossá vált, hogy a fővárosban legalább 170-180 napon magasabb a levegő porszennyezettségének koncentrátuma, a Levegő Munkacsoport 2005-ben figyelmeztette a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot, valamint a fővárosi önkormányzatot a levegőtisztaság-védelmi program hiányára. Tette mindezt azért is, mert a levegőszennyezettség okozta megbetegedések (asztma, tüdőrák) aggasztó mértékben növekedtek. – A főváros ezután egy évvel ugyan kidolgozott egy részletes intézkedési programot, ám az – bár tartalmaz hasznos gondolatokat – Lukács András szerint határidők és költségterv hiányában mind a mai napig csak „szép terv” maradt.

Velkei Tamás