Ne firtassuk, miért pont ez sarkallta vitriolos jegyzetre a múlt héten, amikor a magyar közélet, mint egy ideje mindig, ugyancsak bővelkedett megbotránkoztató történésekben. Ne firtassuk, mert Megyesi némi okkal ironizált.
A történet dióhéjban a következő. Veszprém korábbi, balliberális vezetése az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára köztéri szobrot rendelt az úgynevezett SZDSZ-hez ezer szállal kötődő ifj. Rajk Lászlótól. A megyeszékhelyet azonban időközben elérte a narancssárga forgószél: 2006. október elsején, az önkormányzati választásokon itt is jobboldali városvezetés került hatalomra, a szabad demokrata polgármester 16 év után távozni kényszerült. Veszprém új irányítói nem tartottak igényt Rajk művére; az éktelen balliberális felháborodás hangjai az országhatáron túlra is elhallatszottak. Hiába. A kiváló szobrászművész, Melocco Miklós – akinek tehetségéről országszerte számos alkotás tanúskodik – kapott megbízást a várostól. Ő a veszprémi mártír, Brusznyai Árpád előtt tisztelgett ’56-os emlékművével. Szobrát nemrégiben a köztársasági elnök avatta fel. Lassan a baloldal is elvonult a kultúrharc e frontvonaláról, talán azért, mert a laikusok számára is nyilvánvaló a különbség az ócskavas és a városhoz, a témához méltó köztéri alkotás között. Lehet arról elmélkedni, hogy az egyik kurzus embere kiütötte a másikét, de a minőség, úgy tetszett, pontot tett e csúnya vita végére.
Aztán valaki észrevette, hogy a szobor talapzatába vésett Radnóti-idézettel valami nem stimmel (az ügyről lapunk is beszámolt: Melocco átírta a Radnóti-vers szövegét, január 23.). A szobrász a Nem tudhatom… című versből kiemelt részben – „de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, / és csecsszopók, akikben megnő az értelem” – a csecsszopók szót csecsemőkre véste át, mondván, az jobban illik a költőhöz. Megyesi Gusztáv erre lecsapva aztán, némi öncélú trágárkodásban is kéjesen megmártózva, a tőle megszokott módon bunkózta le a teljes jobboldalt, azt néhány extrém figurával és jelenséggel azonosítva.
Minden tiszteletem, a nagy művész iránti megbecsülésem ellenére is az a véleményem, hogy Melocco Miklós (és persze a megrendelő) hibát követett el, a szobrász önkényes átköltésének indoklása nem méltányolható. Ha ez a szó annyira zavarta, választhatott volna másik idézetet. Akár meg is állapíthatnánk, hogy Megyesinek igaza van, legfeljebb stiláris kifogásaink lehetnek gúnyolódásával kapcsolatban. Csakhogy írása ezzel a mondattal zárul: És a jobboldali lapok még csak le se zsidózták a költőt.
Visszataszító, beteg és aljas mondat, amivel észszel föl nem fogható módon fröccsentett sarat az ország egyik, pillanatnyilag nagyobbnak látszó felére. Azt sugallja félreérthetetlenül, hogy a magyarországi jobboldal – nem annak egy kicsiny, marginális része, hanem úgy, ahogy van, az egész, Heti Válaszostul, Magyar Nemzetestül – antiszemita. Lényegében potenciális fasiszta, náci, nyilas stb. tömeggyilkosok gyülekezete. Vajon miféle perverz gondolattársítással jutott el a zsidózás témaköréig? Mint akiben nem nőtt túl nagyra az értelem, nem tűnt fel neki, hogy a finoman szólva szerencsétlen átírás ellenére Melocco Miklóst éppen a származása miatt meggyilkolt nagy magyar költő, Radnóti Miklós ihlette meg? Megyesi szerint mi, jobboldaliak nem érezhetjük a magunkénak Radnótit, mert „zsidó”. Mi ez az őrület? Honnan ez a gyűlölet? Honnan ez a totális képtelenség az árnyalt, differenciált gondolkodásra, a minimális méltányosságra, ha a jobboldalról van szó? A gyűlöletittas szót pedig ez esetben olykor tett is követi, hiszen az ilyen jobboldal ellen minden eszköz megengedett. Ezért reagált érzéketlenül vagy egyenesen jóízű hahotával a gyurcsányi hatalom által kilőtt szemekre, összevert testekre a véleménydeformáló médiaértelmiség.
Az egészben a legszomorúbb az, hogy a Megyesi Gusztávot egyetértőleg olvasók minden bizonnyal szentül meg vannak győződve arról, hogy kizárólag a másik oldal az oka a közéletet elárasztó gyűlölködésnek, és egymaga Orbán Viktor szakította ketté az országot. Pedig Kornis Mihály is megmondta: ők jobban gyűlölnek minket. Esterházy Péter egyszer valami olyasmit írt, hogy ha nem lenne az, aki, akkor Megyesi Gusztáv szeretne lenni. Hol válság van, ott válság van.
Szerető Szabolcs
origo.hu
Kiábrándultak, megalázva érzik magukat a Tisza listázott aktivistái
