Ha nagy a baj, az MDF besegít

Kisebbségi kormányzás esetén sem lesz az MSZP kabinetje béna kacsa - jelentette ki a napokban a miniszterelnök, aki többek között az MDF támogatásában is bízik. Nem alaptalanul: a demokrata fórum másfél éve nem hivatalos csendestársa az SZDSZ-es főpolgármester vezette, papíron egyfős többségű, de folyamatos válsággal küszködő balliberális koalíciónak.

Budapest költségvetése kivételével szinte alig van olyan MSZP-s vagy SZDSZ-es javaslat, rendelet vagy határozat, amelyet az MDF 2006 októberétől ne támogatott volna a Fővárosi Közgyűlésben, ha arra a kormánypártoknak szükségük volt.

A 2006-os főpolgármesteri választáson a Fidesz egykori szövetségese éppen Katona Kálmán indításával érte el, hogy a szavakban általa is bírált Demszky Gábor és az általa vezetett koalíció hatalmon maradhasson, ezzel elüsse Budapest vezetésétől a szavazatokban alig egy százalékkal elmaradó Tarlós Istvánt, az ellenzék jelöltjét. A főpolgármester legutóbbi állításával ellentétben, amely szerint „a fővárosi koalícióban még jobb lesz az együttműködés, mint eddig”, a papíron egyfős többséget szerző MSZP és SZDSZ koalíciós válsága valójában másfél éve tart. Egy-egy hiányzás vagy „átszavazás” alkalmával az MDF rendre „meghálálja” a balliberálisok kezdeti gesztusát, vagyis azt, hogy a demokrata fórum tagjai a fővárosi bizottságokban arányaiban közel háromszor annyi pozícióhoz jutottak, mint a közgyűlés létszámának csaknem a felét adó Fidesz és KDNP.

A havonta tanácskozó Fővárosi Közgyűlés 2006. októberi alakuló ülése után a demokrata fórum olyan „elvi megállapodást” írt alá az MSZP-vel és az SZDSZ-szel, amely demokráciát, fejlődést és együttműködést hirdet, de abba nem vették be a Fidesz demokratikus garanciákat is tartalmazó javaslatait. A koalíció még a békés tüntetők elleni október 23-i brutális rendőrtámadás előtt javasolta a közterület-használati rendelet olyan módosítását, amely a gyülekezési jogot is korlátozta volna. Ezt végül a meggyalázott ünnep után Vaskor László MDF-es képviselő szavazatával fogadták el, és csak azért nem lépett életbe, mert az Alkotmánybíróság megsemmisítette a jogszabályt. Az év decemberében az MDF már túl volt a többszöri koalíciós együttszavazáson, és a Fidesz tiltakozása ellenére a kormánypártokkal közösen hozták létre a már említett bizottságokat, amelyekben szintén gyakran a koalíció mellé álltak, többek között megakadályozva az októberi jogsértésekért felelős Gergényi Péter akkori budapesti rendőrfőkapitány elmarasztalását.

Hock Zoltán ezt úgy magyarázta: „önálló politikai entitásként” szakmai kérdésekben akár a baloldallal is együttszavaznak. Nem is okoztak meglepetést, a Fővárosi Közgyűlés tulajdonosi jogkörének szűkítését, a jelentős balliberális többséggel kialakított bizottságok hatásköreinek bővítését már a koalícióval szavazták meg. Ugyanígy tettek tavaly a főpolgármester-helyettesek megválasztásakor, a Gyurcsány-kormány által szűkített útfelújítási támogatások jóváhagyásakor, az úgynevezett fővárosi forrásmegosztás elfogadásakor, a közszolgáltatási díjak egy részének megemelésekor, az Árpád-sávos zászló „elítélésekor”, Havas Szófia MSZP-s képviselő összeférhetetlenségi ügyének tárgyalásakor, a gázművek tervezett privatizációjának előkészítésekor és a több mint 600 millió forintos útfelújítási botrány kivizsgálásának megakadályozásakor. Utóbbi esetben a kormánypárti obstrukcióhoz csatlakozva, az MDF-es képviselők is kivonultak az ülésteremből. Legutóbb, március végén három politikusuk egymást túllicitálva mentette meg az egy MSZP-s és egy SZDSZ-es hiányzásával elolvadt fővárosi többséget.

Szabó Zsolt