Mindössze három-öt év, és nem lesz szakorvos, ápoló?

Három-öt éven belül nem lesz szakorvos és ápoló, aki ellássa a betegeket; a témában rendezett keddi háttérbeszélgetésen a szakemberek kritikusnak, katasztrofálisnak és tragikusnak jellemezték az egészségügyben kialakult szakemberhiányt. A résztvevők sürgős beavatkozásra szólították fel a kormányzatot, elsősorban az ágazatban dolgozók anyagi megbecsültségét, a munkakörülményeket és a képzés, továbbképzés rendszerét említve.

Vízvári László, az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (ETI) igazgatója úgy vélte, hogy a szakképzés „elgyengítésével”, a szakiskolák bezárásával, összevonásával az oktatás nehézkessé vált. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke a háttérbeszélgetésen a kritikus munkaerőhiányt „forró témának” nevezte. Véleménye szerint a politika évek óta arcátlanul figyelmen kívül hagyja a szakma vészjelzéseit. Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnöke úgy vélte, hogy az egészségügyi rendszerből – egy tavalyelőtti felmérésük szerint – 2500 szakorvos hiányzik. A siófoki kórház főigazgatója szerint a „stabil” szakemberhiány miatt betarthatatlanok az uniós munkaidő-direktívák. Az MKSZ elnöke úgy jellemezte az ágazati munkaerőhiányt, hogy „ez már nem a 24. óra, itt már lépni kell”. A rövid távú megoldást a kórházszövetségi vezető abban látja, hogy a pályaelhagyókat, a gyógyszercégeknél dolgozókat kellene visszacsábítani az orvosi pályára, természetesen megfelelő jövedelem mellett.

15 százalékos béremelésre lenne szükség

Varga kifejtette, hogy a jelenlegi – intézményekre lebontott – ellátási kapacitásokat át kell tekinteni, de még ennek esetleges megreformálása sem ad garanciát arra, hogy egyes szakmákban nem lesz hiány orvosból. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerint is mintegy 3500-4000 szakdolgozó hiányzik a rendszerből. A rövid távú megoldást abban látja a kamarai elnök, hogy egyszeri plusz forrást kell szánnia a kormányzatnak az alapbéremelésre, amelyet ő 10-15 százalékban jelölt meg. Ezután – folytatta – úgynevezett sávos rendszerben emelkednének az ágazati fizetések, amelyekre kormányzati garanciát is adni kell, továbbá az egyéb juttatásokat is vissza kell állítani. Ezenkívül a képzés rendszerét reformálnák át úgy, hogy az ápoló szakképzés idejére ösztöndíj járna, illetve az uniós direktívának megfelelően el lehetne kezdeni az érettségi előtti szakképzést. Balogh megjegyezte: a környező országokból érkező munkaerőnek már évek óta nem Magyarország a „végállomása”, mert ezen országok uniós csatlakozásával a jobb megélhetés reményében Nyugat-Európában próbálnak jól, jobban fizető állást találni az ápolók, nővérek, szakasszisztensek.

A rezidensek kétharmada külföldre menne

A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának szakemberei által készített januári felmérés – amelyben 418 rezidens orvos vett részt – azt mutatta, hogy a rezidensek kicsit több mint egyharmada a fővárosban szeretne dolgozni, hatvan százalékuk valamelyik megyeszékhelyt jelölte meg leendő munkahelyeként, és mindössze 6,5 százalékuk menne egyéb városba. A kutatás kitért a külföldi munkavállalásra is, a válaszadók 67,3 százaléka gondolkodik azon, hogy más országban vállaljon munkát, bár a kutatók megjegyzik, ez nem jelenti azt, hogy ők rövidesen el is hagynák Magyarországot. Célországként a válaszadók Nagy-Britanniát, Németországot, Ausztriát, Svédországot és Írországot jelölték meg. A motivációra irányuló válaszokból kiderült, hogy elsősorban a jobb anyagi helyzetért, a jobb életminőségért és munkakörülményekért mennének külföldre az orvosok.

(MTI)