A Nemzeti Kör állásfoglalása

Minden nemzetnek olyan a médiája, amilyent maga elfogad. Ha Magyarország nagyon gyorsan nem tud előrelépni e téren, akkor nem leszünk felemelkedő nemzet. Felemelkedő nemzethez nemcsak gazdasági fejlődés, de mentális fejlődés is szükséges, a nemzet mentális egészségére pedig a legnagyobb hatással az ország médiája van – áll a Nemzeti Kör állásfoglalásában.

A Nemzeti Kör tagjai: Dobos László, a Magyarok Világszövetségének alelnöke, író; Dr. Jávor Béla ügyvéd, író; Prof. Dr. Kádár Béla akadémikus, egyetemi tanár; Prof. Dr. Klinghammer István akadémikus, egyetemi tanár; O’sváth György, az Európai Kutató- és Dokumentációs Központ Elnöke, nagykövet; Dr. Réti László Ügyvédi Kamara elnöke, ügyvéd; Prof. Dr. Sótonyi Péter akadémikus, egyetemi tanár; Prof. Dr. Solymosi Frigyes akadémikus, egyetemi tanár; Prof. Dr. Szakály Sándor történész, egyetemi tanár; Prof. Dr. Tringer László egyetemi tanár.

A rendszerváltozást követően, Európa és a világ információs és kommunikációs fejlődésével összhangban, Magyarországon is a negyedik hatalmi ággá vált a média. Ennek számos oka van, elsősorban a sajtószabadság helyreállításával megnövekedett fogyasztói és az ezt kiszolgálni akaró újságírói kedv, a média magánosításával együtt járó üzleti szándék, az írott médiát meghaladó és egyre gyorsuló fejlődést vevő elektronikus sajtó, a fogyasztók befolyásolására és megnyerésére áhítozó politikai, gazdasági érdekek – olvasható a Nemzeti Kör szerkesztőségünkbe is eljuttatott állásfoglalásában. A média ma már tudatára ébredt hatalmi ágként megjelenő szerepének és erejének, s annak is, hogy negyedik hatalmi ágként történő emlegetése nem rangsor jellegű megállapítás.

A XXI. század elejére a média nagyobb hatást fejt ki az emberek mindennapi életére, mint a törvényhozó, a végrehajtó vagy akár az igazságszolgáltató hatalom. A hagyományos írott sajtót meghaladó audiovizuális média hatalmas fejlődésénél már gyorsabban fejlődnek az internetes médiumok, bár utóbbiak egyelőre a magyar társadalom kisebbségét érik csak el, de ez a kisebbség a fiatalok körében többséget, a társadalomra befolyást gyakorló személyeknek pedig döntő körét jelenti. Nem kétséges, hogy a média minden elképzelést felülmúló befolyása a következő években, évtizedekben a várakozásokat is meghaladó mértékben fog növekedni, éppen ezért a Nemzeti Kör megvizsgálta a média helyzetét hazánkban. 1990 előtt Magyarországon nem volt sajtószabadság, ennek következtében évtizedeken át a társadalom csak korlátozottan juthatott hozzá információkhoz, véleményekhez. A beteg lelkű cenzúrától eljutottunk a még betegebb öncenzúráig, az eredmény beteg lelkű társadalom lett. A sajtószabadság hiánya eredményezte azt is, hogy a nemzet negyven évig elmulasztott megbeszélni olyan kérdéseket, amelyek a mai napig nyomják a lelkünket, és azt is, hogy a szabad sajtó nélkül szocializálódott médiamunkások sok esetben ma sem tudják kiheverni akkor szerzett beidegzéseiket. 1990 után hirtelen felnyíltak a szabad véleménynyilvánítás zsilipjei, és az addig eltitkolt, elhallgatott, kimondani sem mert információk tömege szakadt rá a nemzetre.

A hirtelen jött sajtószabadsággal sokan nem tudtak mit kezdeni, közlőként és fogyasztóként sem. A szabad sajtó mind a mai napig sokszor kerül összeütközésbe más emberi jogokkal, a szabad véleménynyilvánítás sokszor végződik hamis tények közlésével vagy valós tények hamis színben történő feltüntetésével, amely megengedhetetlen. Még mindig sok politikai és társadalmi szereplő a bíróságokon keresi igazát a sajtóban megjelent véleménnyel szemben, mely az emberi jogok téves szemléletét tükrözi; ugyanakkor nem egy közszereplőről a még eltűrendő véleménymondást meghaladó hamis tényállítások jelennek meg, mely esetekben sajnos a honi bírósági gyakorlat messze nem segíti e jelenség a felszámolását, a bírói ítéletekben megítélt kártérítések alatta maradnak tapasztaltabb demokráciákban megszokottakénak, nincs sem megelőző, sem visszatartó erejük. Némely médium ezeket a nevetséges szankciókat eleve beszámítja valótlan és elfogadhatatlan állításai következményeibe. A bulvár megjelenése és térhódítása az értékvesztést, a silányságot hozta a média világába. Könnyen fogyasztható, sokszor alantas témaválasztása és stílusa kihasználja az emberi gyengeséget, megszerzi a fogyasztó gondolkodása feletti irányítást napi álhírekkel, szellemi rágógumival, szappanoperákkal és selejtes gondolattalansággal látva el őt.

A bulvár térnyerése fogyasztókat von el a klasszikus médiumoktól, amelyek ennek hatására bulvárosodnak, a folyamat egyre kártékonyabb irányba halad. A médiában dolgozók a szellem emberei, akiknek feladata lenne értékek közvetítése és hiteles információk biztosítása, az európai és magyar kultúra védelme és gazdagítása a működtetésükben lévő nagyhatású tájékoztatási eszközök segítségével. Az értelmiségnek feladata van, mintát és zsinórmértéket adni az ezzel nem rendelkezőknek, a szellem erejével erősíteni a gyengéket, az elesetteket, a keresőket és a leszakadtakat. Nagyon sok esetben a médiumok ennek ellenkezőjét teszik, a média szereplői az igénytelen fogyasztókhoz közelítenek, nem őket kívánják felemelni, hanem magukat alacsonyítják le. Többnyire a megalapozatlan pillanatnyi hírnévre törekvés, a példányszám és nézettségi-hallgatottsági mutatók a siker meghatározói, melyekhez az út az értéktelenségen keresztül vezet. Nem kerülhető meg az értelmiség és jelesül a médiaértelmiség felelősségének felvetése.

A médiumokon keresztül a politikai és gazdasági szereplők célja termékeik iránt a választók megnyerése, s miután a termékek nem egy esetben gyenge minőségűek, a cél a fogyasztók józan értékítéletüktől történő megfosztása, a manipuláció. Sajnálatos módon a média túlnyomó többsége nem arra törekszik, hogy tények, ismeretek és józan vélemények közlésével elősegítse az állampolgárok döntését, éppen ellenkezőleg, olyan helyzetet teremt, hogy a vásárló, választó, fogyasztó állampolgár manipuláltan válasszon akár politikai pártot is saját érdekei ellenében. A médiumok elsöprő többsége nemcsak befolyásol, hanem rombolja tudati, ízlésbeli viszonyainkat, hozzájárul emberi erőforrásaink és versenyképességünk romlásához, az ország szellemi vagyonvesztéséhez. Feltűnő, hogy a közszolgálatiság ismert jogi és morális kategóriája ellenére a gyakorlatban szinte egyáltalán nincs olyan médium, amelyikre ez jó szívvel elmondható lenne, és lehetővé tenné a manipulációmentes információközlést. A törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalmat a társadalom tagjai kétféle módon ismerik meg. Amikor közvetlenül kapcsolatba kerülnek vele, vagy amikor a média közvetíti számukra. A média tehát a másik három hatalmi ág tevékenységét saját szűrőjén keresztül juttatja el a társadalomhoz, így az állampolgárok többsége e szűrőn át ismeri meg a számára sokszor már csak virtuális valóságot.

Miután korunk médiája technikai eszközei segítségével minden eddig ismert módot meghaladó lehetőséget ad a közlő személyek kezébe a magyar társadalom befolyásolására, ezért a nemzet szellemi értékeit őrző és továbbfejlesztő értelmiségnek, a politikával foglalkozó személyeknek, a médiában dolgozóknak társadalmi konszenzusra kellene jutni a média működtetésének némely alapelvében. Ebben a kódexben lehetne kijelölni a sajtószabadság messzemenő érvényesülésével azokat a jogi és morális kereteket, amelyek figyelembevétele nélkül a hazai médiumok nem működhetnének. Általános elvekről és nem cenzori eljárásokról van szó. Olyan médianyilvánosságot kell létrehozni, amely önnön erejével kényszeríti ki a média résztvevői részére a közösen elfogadott szabályok betartását. A médiumok működésének anyagi alapját alapvetően a reklám adja, s a reklám nem az értékeket, hanem a fogyasztók számát figyelembe véve helyezkedik el, ezért szükséges olyan jogi szabályozás, amely a reklámbevételek egy részét közös alapba kanalizálja, és azt meghatározott szabályok szerint a reklámértékkel kevésbé bíró, de jelentősebb értékközvetítő médiumok között osztja fel.

Ennek irányítására megfelelő kiválasztással létrehozott a politikai hatalomtól független grémium hivatott. Minden nemzetnek olyan a médiája, amilyent maga elfogad. Ha Magyarország nagyon gyorsan nem tud előrelépni e téren, akkor nem leszünk felemelkedő nemzet. Felemelkedő nemzethez nemcsak gazdasági fejlődés, de mentális fejlődés is szükséges, a nemzet mentális egészségére pedig a legnagyobb hatással az ország médiája van. Ennek szükségességére hívja fel a figyelmet a Nemzeti Kör, jelezve a kétségkívül jelentős problémát és a közel két évtizede kialakult tendenciát. A megoldás – mint minden más társadalmi, politikai kérdésben – a nemzet értelmisége kezében van. A szekértáborok építésének kora lejárt, most már a szekértáborok bontásának, a nemzet megsegítésének jött el az ideje – mutat rá a Nemzeti Kör által 2008 szeptemberében jegyzett nyilatkozat.