Az alkotmányjogász arról beszélt: hozzá az olasz modell áll a legközelebb, amelyben a testület öt-öt tagját – együttes ülésen – a parlament két háza választja meg, ugyanennyit nevez ki az államfő, akárcsak a legfelsőbb bírói fórum. Mint mondta, ebben a konstrukcióban a megbízatás három hatalmi ág képviselőitől származik, amelyek közül kettőnek ráadásul hivatalból pártatlannak kell lennie.
Az újraválaszthatóság ellen érvelve kijelentette: „az az alkotmánybíró, aki kacsingat, nem alkotmánybíró a szememben”, és saját pártatlanságnak elismeréseként említette, hogy nem nyert második mandátumot; Kilényi Géza egyben amellett érvelt, hogy egyértelmű, közérthető döntéseket kell hoznia az Alkotmánybíróságnak. Kilényi Géza szerint semmit nem ér az a határozat, amit „az öt parlamenti párt tizenötféleképpen értelmezhet”; az egykori alkotmánybíró „alapvetően a jogászi szakmának és a jogtudománynak” kellene az Alkotmánybíróság kontrolljában szerepet vállalnia.
(MTI)
origo.hu
Széky János, az Élet és Irodalom rovatvezetőjének tankönyvbe illő dezinformációja
