A dalszínház örökös tagját és mesterművészét péntekre virradóra érte a halál. Sándor Juditot az Operaház saját halottjának tekinti, búcsúztatásának időpontját később közlik. Debussy Pelléas és Mélisande című zenedrámájának legendás női címszereplője 1948-ban lépett először a Magyar Állami Operaház színpadára. Operaházi tagságának 60. évfordulója egybeesett 85. születésnapjával, október 10-vel, de a ház köszöntését már betegágyánál fogadta.
A Durigo Ilona, Walter Margit és Molnár Imre növendékeként végzett zeneakadémista Csajkovszkij Orleans-i szűz című művének egy áriájával mutatkozott be Tóth Aladár és Otto Klemperer előtt. Ezután szerződtették és tűzték ki a Figaro házassága Cherubino szerepére. Zeneakadémiai tanulmányaival párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegyetemre járt művészettörténet szakra. Az irodalom, a költészet, például Szabó Lőrinc, valamint férje, Hárs Ernő költészete inspirálta művészi szellemét.
Pályáján egyformán fontos szerep jutott a dal- és az operaéneklésnek. Kodály Zoltán művei mellett Schubert- és Brahms-dalok, jelentős oratóriumszólamok hiteles megszólaltatója volt. Első operaszerepét főiskolásként az András Béla vezette Vígopera produkciójában játszotta. A Zeneakadémia kistermében a korai Mozart-opera, a Bastien és Bastienne fiúszerepét énekelte. Mozart alakjai végigkísérték pályáját: volt Cherubino, Dorabella, Donna Elvira, Grófné. Énekelt drámai szerepeket is, például Beethoven Fideliójában Leonórát. Pályájának tanulságait, énekesi hitvallását A zene zarándokútján című, 2004-ben megjelent könyvében adta közre.
(MTI)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
