Életszerűbb szociális ellátást követelnek a kistérségek

A somogyi kistérségek kezdeményezték a szociális ellátásokról szóló törvény módosítását, életszerűtlennek és alkotmányos szempontból aggályosnak tartva a hamarosan életbe lépő, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást érintő új rendeletet, de eddig nem kaptak választ beadványukra - számolt be Bezeréti Katalin, a Balatonföldvári Többcélú Kistérségi Társulás elnöke vasárnap.

A kistérségek – köztük a balatonföldvári – a megye országgyűlési képviselőinek, a szociális-, az önkormányzati-, valamint a pénzügyi tárcának október elején küldték el levelüket, de eddig egyik címzettől sem kaptak választ.

A beadványban kifejtették, hogy a szociális ellátásokról szóló 1993-as törvény teremtette meg a lehetőséget a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás mint ellátási forma bevezetésére, ami sok esetben kiváltotta a jóval drágább szociális otthoni ellátást. Saját otthonukban élő, egészségi állapotuk, körülményük vagy szociális helyzetük miatt rászoruló, többnyire idős, egyedülálló személyek juthattak így segélyhívó készülékhez.

A legtöbb kistérség külső szolgáltatóval kötött szerződést a feladat ellátásra, aminek költségeit állami normatívából fedezte. Az említett szociális törvény ez év elején hatályba lépett módosítása szerint jövő év január elsejétől változnak az ellátás feltételei. Jelzőrendszert a jövőben csak olyan intézmény vagy szolgáltató működtethet, amely engedéllyel rendelkezik házi segítségnyújtásra. A segélyjelzőt kapók száma pedig nem haladhatja meg a házi segítségnyújtásban részesülők számának háromszorosát.

„A szigorítások bevezetése a területi gyakorlat és a biztonságos szociális ellátás ismeretének hiányát mutatja” – áll a kistérségek beadványában.

Bezeréti Katalin szerint a módosítás alapvetően azért életszerűtlen, mert összevon, összemos két különböző ellátási formát; a házi segítségnyújtást a házi jelzőrendszer működtetésével. Az előbbi napi gondoskodást jelent, míg az utóbbi esetében egy a diszpécserközpont dönt arról, hogy egészségügyi, rendőrségi vagy egyéb sürgős segítséget kell szervezni a jelzést leadónak. Az előbbi feladatot a kistérségekben az önkormányzatok, az utóbbit egy-egy szolgáltató végezte, ezt a gyakorlatot most jelentős többletkiadásokkal kellene átszervezni. Amennyiben a kistérségek az új igények szerint önállóan, saját intézmény útján oldanák meg a feladatot, az olyan mértékű beruházást igényelne, amelyet nem tudnak önerőből kigazdálkodni – mondta a kistérségi vezető.

A másik problémáról szólva kifejtette: azzal, hogy a merőben más ellátást igénybe vevők száma szerint maximalizálják a jelzőrendszeres segítségnyújtásban részesülők számát, olyan helyzetet teremtenek, amelyben elfogadhatatlan kritériumok alapján kell megtagadni vagy visszavenni az ellátást egy-egy jogosulttól. Ez az ami alkotmányos aggályokat is felvet – tette hozzá.

(MTI)