A politikusok a „szőnyeg alá söprik” a fogyatékosok ügyét

Mérhetetlen lemaradás jellemzi Magyarországot más, hasonló fejlettségű országokhoz képest a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadása terén – mondta Tibori Tímea, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szociológiai Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettese a Fogyatékosság és a mai magyar társadalom című konferencián kedden Budapesten.

A szakember kiemelte, hogy a rendszerváltás sok szempontból hozott változást az esélyegyenlőség kérdésében, de a társadalomban és az intézményrendszerben megmaradt az az „ősi felfogás”, amely devianciaként kezeli a fogyatékosságot. Ezzel együtt erősödött az a felfogás, miszerint a társadalmat meg kell kímélni a „devianciákkal” való találkozásoktól, kapcsolódásoktól – tette hozzá. Mint mondta, ez azzal is járt, hogy az egészségügyi és oktatási intézmények speciális gyógypedagógiai módszerekkel akarták „kigyógyítani”, illetve „kigondozni” az embereket a fogyatékos létből, ami szintén csökkentette a társadalomba való beilleszkedés lehetőségét; ezek az emberek „gyógyítás” helyett inkább megértésre és elfogadásra vágynak. Tibori Tímea szerint ez a „stigmatizáció” leképezi a közgondolkodást, a társadalom ahelyett, hogy elemi feladatának tekintené a szakszerű segítségnyújtást, nem vesz tudomást a fogyatékossággal élő emberekről. Kiemelte: a rendszerváltás óta sok kísérletet tettek arra, hogy oldják ezeknek az embereknek a bezártságát, de az iskolarendszer – példaként említette a kisegítő iskolákat – hozzájárult ahhoz, hogy ezek sikertelenek maradjanak.

Az intézmények kész eszközrendszerrel rendelkeznek az elkülönítéshez – tette hozzá. Kele Mária rehabilitációs szakember ennek kapcsán azt mondta: az iskolákban a legtöbbször a tanári kar vagy az iskola vezetése határolódik el a fogyatékos vagy hátrányos helyzetű gyerekek felvételétől. Tibori Tímea szerint a rendszerváltás óta eltelt időszakban nem sikerült kezelni a problémát, sőt az egyenesen elmélyült. Mint mondta, az előítéletek mechanikusan újratermelődnek, pedig a befogadó társadalom megteremtése az unió célkitűzései közé tartozik. Botos József, a Társadalombiztosítási Intézet volt főigazgatója a fogyatékos emberek társadalombiztosításban betöltött szerepét tekintette át. Kiemelten szólt a csaknem 430 ezer, korhatár alatti rokkantnyugdíjas helyzetéről, akik 80 százalékánál 67 százaléknál súlyosabb képesség-károsultságot állapítottak meg. Ezek közül az emberek közül hat év után minden ötödik meghal – mondta Botos József, aki szerint mindez a kirekesztettség miatt következik be. Felhívta a figyelmet a politikusok felelősségére, akik szerinte a „szőnyeg alá söprik” a kérdést.

Arról is beszélt: az ország vezetése eddig nem tekintette nemzetgazdasági szempontból fontosnak, hogy rehabilitálják a fogyatékosokat. Botos József szerint milliárdokat lehetne megspórolni a tb-nek, ha minden vállalat hajlandó lenne egy fogyatékos embert alkalmazni. Ehhez persze a cégeket érdekeltté kell tennie az államnak – tette hozzá. A szakemberek összegzése szerint az előítéletek kiiktatásában az iskolákban és óvodákban megvalósuló integrált oktatás segíthet. Ehhez az is szükséges, hogy a pedagógusképzésben megtanítsák a leendő szakembereket a kérdés kezelésére, és az oktatás mellett a nevelés nagyobb hangsúlyt kapjon. A konferencián szó volt a televíziós műsorok szemléletformáló szerepéről, illetve a fogyatékosokról szóló műsorok hiányáról is. A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a szemléletváltáshoz jelentős időre van szükség.

(MTI)